Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

45 társai és a közvetlen utókor szemében sikerült, de a maga korával el is tűnő reprezentatív man jellemét fogja csak kialakítani tudni, amelynek láttára az ember azt mondja, hogy ez az átlag-embernél kétségtelenül több, akár egy több-emeletes palota a földszintes házhoz képest, de nem fúrja fejét az azúrba, mint egy gyönyörűre csipkézett gótikus torony, mely kőbe vésett prédikáció: sursum corda. (Szt Ágoston nyelvén: »Grandes passus ,sed extra viam.«) Az ilyen egyéneknél a nagvszellemü ragyogás mellett sokszor ott sötétlik egy nagyon is emberi gyöngeség, annak jeléül, hogy nem jutott el a kiteljesedésig. »Wo viel Licht ist, ist auch viel Schatten.« Éppen a legnagyobbról, Goethéről mondja Prohászka (Elmélkedések az evangéliumról, 478. I.): >Mit menjek olyan emberek után, akik, ha nagy tehetségek voltak is, azzaL a sóhajjal haltak el: »Mehr Licht!« Nos, a legnagyobb költő, a mélyeszü természettudós — mint ugyancsak Prohászka írja — halála előtt néhány nappal Krisztushoz utasította tisztelőit, amennyiben kijelentette, hogy az emberi szellem, bármilyen magasra szárnyalna is, nem fogja túlszárnyalni a kereszténységnek magasztosságát és erkölcsi kultúráját. Tehát: »Unus est magister vester: Christus.« Az európai kultúia csúcspontján álló Goethe is elismeri ezt, midőn ezt írja: »Azok a jelleme k, amelyeket igazán nagyra lehet becsülni, ritkábbak lettek. Igazán nagyra tartani csak azt lehet, ami nem keresi önnönmagát. Meg kell vallanom, hogy ilyes önzetlen jellemeket életem során csak ott találtam, ahol jól megalapozott vallásos életet találtam, egy olyan hitvallást, melynek rendületlen alapja volt, amely független volt a kortól, annak szellemétől és tudományától.« Ha a legnagyobb szellemnek elismert egyén lényegében úgy nyilatkozik. ahogy más, többé-kevésbbé congeniáiis szellemek, akik annak jellembeli foltjait a vallásos meggyőződése és élete hiányára vezetik vissza, talán az »ex uno disce omnes« elv alapján nem kell tovább bizonyítanom a jellemnevelés vallásos megalapozásának szükségességét, amiről Fr. W. Foerster egész köteteket írt. (Christus und das menschliche Leben. Religion und Charakterbildung.). Csak azt hangsúlyozom újra, meg újra, hogy vallásos meggyőződésedre úgy vigyázz, mint a szemed fényére. Ha Eötvös azt mondja, hogy könnyebb egy világot fölépíteni romjaiból, mint a hitet, ha egyszer szívünkből kiveszett, akkor, elhiheted a nagy gondolkodónak, hogy csakugyan titáni erőfeszítés kell ahhoz, hogy a jóravaló restség, emberi gőg és szenvedélyek ellenére helyreállítsuk azt, ami bennünk összeomlott. Tehát óva intelek a Szentírás igéivel: »Vigyázzatok, hogy valaki meg ne csaljon titeket, bölcselettel é; hiú tanítással, az emberek tanítása, a világ elemei és nem Krisztus tanítása szerint.« (Szt. Pál a Kolosszaiakhoz 2. f. 8.) Tarts ki az Egyház tanítása mellett és igyekezzél ezt magadra alkalmazni minden vonatkozásában. A tollam hegyére kívánkozik a híres szónoknak, Lacordairenek a megállapítása: »Ha nem hisztek az Egyháznak, magatoknak, fogtok hinni és ha magatoknak hisztek, hinni fogtok az első jöttmentnek, akinek nagyobb tudása és képessége lesz, mint nektek.« Honfitársa, Paul Claudel költő, egy körkérdésre így feleit: ^Meggyőződéses katolikus vagyok. Ha azt akarom megtudni, mit hiszek és mit nem, egyszerűen a katekizmushoz folyamodom.« Ám keresse más az útat legjobb tudása szerint, katolikus fiúnak az Egyház tekintélye jelöli meg a hitnek és erkölcsi parancsok követendő útját és módját. Ha