Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

46 pedig itt-ott tilalomfákba ütközöl, vedd ezt olybá, mintha hegymászás közben jelzést látnál: »Tilos út.« »Csak olyanok mehetnek erre, akik nem szédülnek.« -Egy szóval: engedelmeskedjél. Goethe fia emlékkönyvébe csak ezt írta: »Lerne gehorchen.« — Légy vallásos jellern. Élj is vallásos életet. Azért foglalkoztam annyi ideig a vallásos alappal, inert erre keli felépítened erkölcsi, hazafias és később hivatásbeli jellemedet. Hangsúlyoznom kellett, mert volt idő, midőn a család inkább vallásos, az iskola inkább színtelen, sőt itt-ott szabadszellemü nevelést adott. Ma talán inkább a megfordítottja igaz, de napjainkban is a hitlerizmus és a turánizmus szélső balszárnyának új-pogány felfogása elsősorban az ifjú koponyákban próbál zavart kelteni, mint akiknél a tapasztalat még nem tudja az idők próbakövéhez mérni a tetszetős, hangzatos szólamokat. Manapság a vérségi köteléket hangoztatják űnosúntalan és egy egyénnek a hazafiságát bizonyos körök ma-holnap talán attól teszik függővé, hogy törzsökös magyarságát ki tudja-e mutatni, vagy sem. Krisztus Urunk szavait szegezd ezzel szembe: »A test nem használ semmit; a szellem az, ami éltet.« Vérét mindenki örökölte, tehát a vérség maga még ne«m érdem és még kevésbbé elsőrendű érdem, még abban az esetben sem, hogyha valaki csakugyan ki tudja mutatni azt, hogy nemcsak büszke magyar, hanem azt is, hogy Keleten nőtt törzsöke fájának. Ha vannak családi tradícióid, azokat becsüld meg, anélkül, hogy túlbecsülnéd, de sohse értékeld az embereket származásuk, vagy nevük, vagy társadalmi állásuk szerintIrjak-e a hazaszeretetről is? Az igazi, önzetlen hazaszeretetről annyi szebbnél-szebb verset és történelmi példát tanultál, hogy inkább Te írhatnál nekem erről egy szép beszédet, vagy chriát. Talán inkább arról kellene írnom, hogy magát a hazaszeretet hangoztatását ne tekintsd gyakorlati hazaszeretetnek. »Nem elég csak emlegetni — Tudni is kell jói szeretni, — Tudni bölcsen a hazát.« (Arany.) Vörösmartytól ered a mondás: »Szeresd a hazát, de ne mondd!« Alakítsd ki magadban vallásos alapon a jellemes és munkaszerető embert, akkor már is sokat tettél a hazaszeretet gyakorlati megvalósítása felé. Ne feszegess ilyen kérdeseket: inkább katolikus vagy-e, mint magyar? Mire való ilyen szőrszálhasogatás! Tépd ki a fát a földből és meglátod, elhervad;, Vágd le összes földből kiálló részeit: szintén életképtelenné teszed. Benned a vallásos és hazafias egyéniség egybe szövődött. Az egyik a gyökér, a másik a törzs. Ezzel úgy vagyunk, mint az egyszeri katol

;kus angol főúr, aki Rómában halt meg, a katolikusokat üldöző Erzsébet királyné idejében. Sírkövére ezt vésette: »Itt nyugszik egy angol, aki katolikus hitét nem gyakorolhatván, Rómába ment, mert hite nélkül nem tudott élni és itt meghalt, mert hazája nélkül sem tud élni.« Hazaszereteted ne zárja ki másvallású, másnyelvű vagy más társadalmi osztálybeli honfitársadat. Ne tartsd azt sem később, hogy hazaáruló az, aki más politikai úton keresi a haza boldogulását. A »turáni átok«-nak mondott széthúzást, melynek önzés a leggyakoribb oka, küszöböld ki szótáradból. Bizonyára emlékszel a görög történelemből Themistokles és Aristeides versengésére. A két ellenfél más-más úton kereste Athenae boldogulását. Aristeidesnek egy időre a számkivetés kenyerét is meg kellett ízlelnie. De amikor a perzsa túlerő ellen mindenkinek össze kellett fognia, elfeledte minden ke-