Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

42 lem, hogy ha énvelem térsz egy útra, egyhamar szép és nemes dolgokat fogsz végrehajtani, de meg jómagam is így még nagyobb becsületet fogok vallani. Én nem hitegetlek gyönyörök elő-ízével. Ellenkezőleg: őszintén feltárom a valót, amint az istenek rendelték. Ök bizony semmi jót és szépet nem juttatnak az embernek verítékes munka nélkül. Ha azt akarod, hogy kegyesek legyenek, akkor tisztelned kell őket: ha azt akarod, hogy barátaid szeressenek, barátaiddal kell jót tenned; ha azt kívánod, hogy egy állam becsüljön meg, akkor használnod kell az államnak; ha az egész görögség előtt tekintélyben akarsz állni, akkor bizony rajta kell lenned, hogy az egész Heílasnak hasznára légy, ha azt akarod, hogy a föld bőséges termést hozzon, akkor azt meg kell művelned; ha azt hiszed, hogy állat-tenyésztésből kell meggazdagodnod, akkor legyen gondod a nyájakra; ha azt akarod, hogy háborúban legyen hírneved, barátaid megmentése és ellenségeid legyőzése árán, akkor előbb meg kell tanulnod a hadvezetés fogásait a hozzáértőktől és ebben gyakorolnod is kell magadat, ha izmos testű akarsz lenni, akkor testedet arra kell szoktatnod, hogy a léleknek engedelmeskedjék és verítékes munkával kell edzened.« Ekkor a Bűn közbe vágott: »Látod, Heraklesem, milyen vesződséges és hosszú utat mutat neked ez a nő a boldogság felé! Én bizony rövid úton viszlek el oda.« Az erény azonban így szólt: »Te szerencsétlen, ugyan mi jóban van részed? Ismersz-e egyáltalában valami kellemest, holott azért nem akarsz megdolgozni? Te, aki még a kellemesre irányuló vágyat se várod be, hanem betelsz vele, mielőtt megkívánod: hiszen előbb eszel, mintsem megéheznél; előbb iszol, mintsem megszomjaznál; hogy jóétvágyad legyen, szakácsokat hajtasz föl; hogy jóízűt ihass, drága borokat keresel és nagy utánjárással behűtteted; hogy jóízűt alhass, nemcsak lágy derékaljakat használsz, hanem ringó készüléket is az ágyban, hiszen nem is a fáradtság miatt alszol, hanem semmitevésből. Halhatatlan létedre ki vagy taszítva az istenek társaságából, az emberek meg éppenséggel megvetnek. A legjobban eső dicséretet: a magad dicséretét még sohasem hallottad, aminthogy nem láttad a legkellemesebb látványt sem, t. i. valami szép alkotásodat. Ki is hinne neked, ha valamit mondasz? Ki segítene, ha megszorulsz? Merne-e józan ember csaK eg\ is, a társasagodba tartozni? Legfölebb azok, akik ifjú korukban testileg kimerültek, öreg korukban pedig lelkileg eltompultak; akik fiatalon kikenve-kifenve ugra-bugrálnak, öregkorukban pedig kiaszva vonszolják magukat, szégyenérzettel telten, amiatt, amit elkövettek és nyögve azt, ami most a vállukat nyomja; ifjan: dínom-dánom, öregségükben: szánom-bánom. Én azonban egyaránt együtt vagyok az istenekkel és a jó emberekkel. Nálam nélkül se isteni, se emberi szép dolog nem jő létre. Mindenki előtt, aki valamirevaló, becsületem van, akár isten, akár ember az illető. Szeretett támogatója vagyok a művészeknek, hű őre a ház urainak, jóindulatú segítője a cselédségnek, biztos szövetséges a háborúrúban és legjobb barát a társas együttlétben. Híveim az ételben és italban való mértékletesség emberei: addig várnak, míg megkívánják. Álmuk kellemesebb, mint a dologkerülőké; és ha éppen félbe kell szakítaniok, nem bosszankodnak azon, és nem is mulasztják el dolgukat miatta. A fiatalabbak örülnek az öregebbek