Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

4§f íg

e" gondosan megszerkesztett és szépen kiállított idézetekből álló könyvében.) Nem tudom, megfogadtad-e abbeli tanácsomat, liogy naplót vezess. Ha talán abba is hagytad volna, vedd fel újra az elejtett fonalat! Egészítsd ki naplódat egy betűrendes, ú. n. »Silva rerum«-mal, vagy Florilegium-mal, amelybe címszavak szerint belejegyzed olvasmányaidból azokat a passusokat, amelyek tetszésedet jobban megnyerték. Újságokban, vagy folyóiratokban talált verseket, vagy érdekes közleményeket, ha nem lehet kivágni és beleragasztani, másold bele. Ez a ifnunka, akármennyire pepecselőnek látszik is, a jövő szempontjából nagyon hasznos. Dolgozatírásoknál nagyon jól fel lehet használni az ilyen idézeteket. De ha nem is lehetne sehol s brillírozni velük, akkor is, már maga a rendezgetés, lemásolás, esetleges betanulás nemcsak az idő felhasználása szempontjából előnyös (ismétlem: a tétlenség a vakációban százszorosan az ördög párnája!) hanem azért is, hogy fokozza rendérzékedet és hozzászoktasson ahhoz, hogy szellemi táplálékodat ne mohó habzsoláshoz hasonlóan fald fel, hanem rágd meg és és ezzel könnyítsed meg a magadévátétel, az asszimiláció munkáját. Ezt ma már únos-úntalan hangsúlyozni kell. T. i. a rádió-hallgatásból kifolyóan sokan merő hallásból, sokszor már csak hallomásból szerzik ismereteik jó részét. Ha már a régi görög költő epigrammájában kigúnyolta azt, aki sok mindent tudott, de mindent rosszúl, hány ilyen csak fél-füllel hallott és mégis sok mindenhez hozzászóló egyént lehet találni manapság, amikor az emberiség egyrésze kérész-életű újságokból, vagy felületesen szerkesztett hetilapokból szerzi ú. n. »szellemi« műveltségét. Alapos tudást a diák csak a könyvekből meríthet. Becsüld meg tehát a könyvet. Jegyezd fel Herczeg Ferencnek (Emlékezéseim I.) következő szavait: »Könyvek, könyvek! A könyvekben van az élet szépsége és hivatása. Sőt az élet igazi tartalma is a könyvekben van... Ifjúkori olvasmányaim nagy hatást tettek rám. Egy-egy értéktelen könyv vonzó színben tüntette föl előttem a selejtes tartalmú életet, de a komolyabb írók visszarántottak a józan útra. Amit a rosszindulatú újságok csinálnak a tömeg alattomos megmozgatásával, ugyanazt a munkát végzik a férges tartalmú könyvek az ártatlan gyermekek lelkével. Magamon több ízben tapasztaltam, hogy egy-egy aljas regény, vagy frivol színdarab milyen lélekernyesztő hatást tett akaraterőmre. Jelentőség, értelem, mélység csak a könyvben van. Hová lennénk könyv nélkül?« Hozzátesszük: jó, komoly, az értelmet fölrázó és szívet nemesítő könyvekről van szó, élükön a könyvek könyvével, a Szentírással, mely legfőbb tudnivalóinkat tartalmazza és közvetíti. Tanuld meg Gárdonyi gyönyörű versét: „Ez a könyv a könyvek könyve — Szegény ember drága gyöngye — Égi harmat lankadtaknak — Világosság földi vaknak, — Bölcsességnek arany-útja; — Boldog, aki rátalál; — Szomjú lelkek forráskútja, — hol pohárral Krisztus áll." Könyviszonyban szenvedő fiú már mosolyog, hogyha hallja, hogy Wibiroda az ősmagyarok st. galleni betörésekor azt tanácsolta az apátnak, hogy elsősorban a -könyveket helyezze biztonságba. Aquinói Szt. Tamás, amikor társa Párishoz közeledtükkor áradozó szavakkal magasztalta a gyönyörű várost, a bölcsnek örök értékekre irányuló nyugalmával azt mondta, hogy a kőcsodánál jobb szeretné, ha a magáénak 2