Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

mondhatná a Szt. Máté evangéliumához írt magyarázatot, mely örök időkre pótolhatatlanul elveszett. Olyan egyének, akik, hogy és hogy nem, a vallás vigaszai elől elzárkóztak, néha minden örömüket a könyvekből merítik. Wildnernek idézett munkájában egy keserű Ibsenmondás ragadta meg figyelmemet: »Sok fájdalmam volt az életben, de örömöm csak annyi, amennyi könyvet olvastam.« Befejezésül ideiktatom a régi német mondást: „Ein gutes Buch ist wie ein Segen, Ist wie ein heimlich stilles Licht, Und könnt es dir das Herz bewegen. Vergiss es nicht!" Azt az áldást, azt a világosságot) mely barátságossá igyekszik tenni életútadat, becsüld meg! De zárd örökre szívedbe azt a tanítást is, melyet belőle merítettél. Ha ennél többet mond egy angol fópap megállapítása, hát jegyezd föl ezt: »Mindenkinek, aki magát az igazság, boldogság, bölcseség, tudomány, sőt a hit buzgó követőjének vallja, annak szükségképen szeretnie kell a könyvet.« Ha nem is írjuk alá annak az írónak szavait, hogyha minden nap bizonyos szakbeli könyvet csak egy óráig is olvasol, akkor évtizedek múlva szaktudós leszel, mégis időtöltésből, szellemed gyarapítására, lelked nemesítésére, leendő hivatásokra való előkészülés végett, olvass mindennap valami okos könyvből néhány fejezetet. Tanulj most nyelveket is! A régi latin mondás szerint annyit érsz, ahány nyelvet tudsz. (Quot linguas calles, tot homines vales.) Hosszú buzdítás helyett Kornis Gyula professzornak a »Modern nyelvek tanulása« c. füzetéből közlök néhány sort: »Csak akkor érezhetjük át igazában saját nyelvünk szépségét, ha idegen nyelvet is tudunk.« »Wer fremde Sprachen nicht lernt, der weiss nichts von der eigenen« — mondja Goethe... A szellemi javak szempontjából az egész emberiség egy ideális köztársaság; ennek a köztársaságnak vannak arisztokratái, de ezek mint szellemi nagyságok, az utolsó polgártól is bármikor megközelíthetők. E köztársaságból senki sincs kizárva, csak olyan, aki magamagát zárja ki. Ilyen pedig az, aki nem törekszik a nagy szellemi plutokratáknak, mint a gondolatok gazdag ősforrásainak nyelvét elsajátítani. Akiben igazán megvan a tudás olthatatlan vágya, az nem ismer semmi akadályt, azt a nyelvek tanulásával járó semmiféle handicapsúlyok sem tudják céljától távoltartani. Az ilyen szellemi nagyságok hosszú sorából, .akik törhetetlen munkájának köszönhetjük mai kultúránkat, csak néhány példát hozok föl. Egyet Fr

;. Arago mond el híres emlékbeszédében Ampererői, a nagy francia fizikusról... Hogy Euler és Bernonilli müveit megérthesse, néhány hét alatt megtanult latinul... Schliemann, a nagy archeologus, mint önéletrajzában írja, úgy tanult meg angolul, hogy két híres angol regényt könyv nélkül tanult meg. Francia nyelvtudásának ugyanilyen alapjául Fénélon »Télémaque« és Saint-Pierre »Paul et Virginie«-je szolgált. Spanyolul, olaszul, sőt görögül is így tanult. Hogy a nehéz angol kiejtést jól megtanulja, az amsterdami angol istentiszteletekre járt s a prédikációk szavait magában mindig utána mondta.« Gondolom, észrevetted, hogy a nyelvérzék mellett itt is az akaratnak van döntő szerepe. »Volenti nihil difficile« (Zrinyi Miklós gróf). Tanuld meg a nyár folyamán azokat az idegennyelvű olvasmányokat könyv-