Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

16 munka nemesít, bármint vélekedjék is az ú. n. úri, helyesebben úrhatnám felfogás. A testi munka szükséges ellensúly az intellektuális túltengésbő! eredő szellemi és lelki egyoldalúság ellen. Dolgozzál hát legalább két óra hosszat minden délelőtt: fűrésszel, baltával, gyaluval, ásóval, kapával, nyeső ollóval, kalapáccsal, testi, lelki és szellemi szükségletből! Váltig hangoztatom Liszt Ferenc jelmondatát: >Dolgozzunk, elmélkedjünk, imádkozzunk!« (Idézi Pauler Ákos Liszt Ferencről szóló gyönyörű művében.) Ha a Jézuskától kaptál valaha szerszámládát, tanuld meg minden darabjának a fogását (v. ö. Mantegazza: A munka öröme és dicsősége.) Szellemi munka„Tanulj, mintha örökké élnél és imádkozzál mintha minden percben meghalnál., Jósika Miklós Hippo szent püspöke szerint »Isten magasztalásának módja a napirend.« Ezt újra, meg újra hangsúlyozom. Évközben teendőidet az órarendtői az étkezési időig mások szabják meg. A nagyszünetben azonban jórészt magadnak kell idődet beosztanod. Ebbe a nagy szabadságba, a perceknek és óráknak szinte végeláthatatlan sorába, Neked magadnak kell rendszert, rendet és lelket teremtened. Ennek a mikéntjéről szólnak a következő tanácsaim is. Félreértések elkerülése végett azonban újra hangsúlyozom: napirended csak akkor és csak azokat a teendőidet érintheti, amelyekkel szabadon rendelkezel. Ha szüleid, vagy mások rónak rád valami teendőt, azt tekintsd elsőrendű kötelességednek. Erre vonatkozólag újra Utalok Szalézi Szt. Ferenc szigorú megállapítására, mely elkárhozást helyez kilátásba a dologkerülőnek. »Ha nem akarsz dolgozni, hiábavaló az imádságod.« (Erre vonatkozólag sok üdvös gyakorlati tanácsot találsz Dossnak »Gondolatok és tanácsok« című és Tissotnak: »Hibáink megjavításának művészete« című könyvében, Uhl A. fordításában.) Napirendedben délelőtt mindenképen helyet kell szorítanod a szellemi foglalkozásnak is. Amint a mesterember egymásután elfelejti mestersége fogásait, ha nem gyakorolja, (Liszt Ferenc azt szokta mondani, hogyha egy nap nem gyakorol, rnár megérzi), épúgy a szellemi foglalkozást se lehet hosszabb ideig mellőzni anélkül, hogy előbb-utóbb nagy hiányokkal ne járna az. (Ismered a latin közmondást az emlékezőtehetség gyöngüléséről, ha nem gyakoroljuk: »Memoria minuitur, nisi earn exerceas.«) Kisebb helyen persze nem könnyű érdekes olvasmányhoz jutni. Ha nincsen épen olvasásra méltó szépirodalmi munka, akkor inkább ne olvass! (Kölcsey szerint.) Selejtes olvasmányokról azt kell tartani, amit Madách tartott a kártyázásról: Ha olyan varázsszert nyújtana ez a szórakozás, amelylyel későbben a haszontalanul eltöltött időt is vissza lehetne varázsolni^ ez esetben ráfanyalodna. Ha nincs új olvasnivaló, akkor próbáld régi olvasmányaid tanulságait levonni kivonatolás, vagy egyes szebb helyek kiírása és betanulása által. így gyarapszik majd szókincsed és fogalmazó, meg előadókészséged. Olvass ceruzával kezedben! Emerson mondja: »Jegyeízetek fel mindjárt mindent! Egy jegyzet többet ér, mint egy taligányi emlékezet.« (Közli Wildner Ödön: »Léleküdítő, azaz szellemi kincstár« c.