Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

Í3 a meleg beköszönte előtt lehet észrevenni és élvezni. Mindmegannyi ösztönzés arra, hogy szuggeráld magadnak este, hogy reggel legkésőbb félhatkor fölkelsz magadtól, vagy fölkelteted magadat. Mosdóvizet már este készíttess a szobába, hogy szükség esetén lehűthesd magad. Ezt most lehetőleg magad frissítsd föl. A hidegebb víz bizonyára fölfrissíti idegzetedet, lehűti testedet és kiveri fejedből az álmosságot, különösen, ha — amit házi fürdő hiányában nagyon ajánlok — végigmosod magadat. Előbb azonban, akár a rádió reggeli tornája kapcsán, akár pedig külön, végezz valami szoba-tornát. Ha a kertben:, vagy a gazdaságban segítesz, akkor ez bizonyára elég mozgásra nyújt alkalmat, de meg erre való tekintettel nem is szabad izomzatodat külön fárasztanod. Cipődet magad takarítsd — elvből! Ruhádat magad porold ki — elvből! Ne szolgáltasd ki magad senkivel! Lám, a cserkésztáborban mennyi mindent csinálnak meg az elkényeztetett fiúk is. Erre is alkalmazni kell Sokrates egyik főtételét: Semmire se szorulni isteni dolog. Minél több dolgot tudsz magad végezni, annál inkább leszel ura magadnak is, körülményeidnek is, a természetnek is. De meg időtöltés szempontjából is ajánlom ezt a kora-reggeli öntevékenységet. Az unalom és a tétlenség iker-testvérek — az ördög zsoldjában. Még a szalmacséplés és a csomókeresés a kákán is jobb az unalomnál. »Wer rastet, der rostet.« Óvakodjál az ilyen, nyári tétlenségből eredő berozsdásodástól. A felkelésen kivül első időhöz kötött foglalkozásod a Krisztusszolgálat legyen! Reggeli imádságod lehet egészen rövid, de toldd meg mindig azzal az elhatározásoddal, amit Prohászka ismételten lelkére köt az ifjúságnak: »Térdeljen le minden ifjú reggel s este és imádkozzék: »Szűzanyám, segíts! Inkább meghalok, mintsem vétkezzem!" De toldd meg lehetőleg mindennap misehallgatással is! Ne mentegesd magad azzal, hogy nem akarsz pap lenni. Apponyi Albert gróf se készült papnak, mégis azt írta élete végén: »Egy sportot űztem következetesen mindennap, a naponkinti misehallgatást.« Ipsissima verba! Rubens Péter Pál festő is mindennap hallgatott szentmisét. A reggeli mise, mint időhöz kötött szent cselekmény, kérlelhetetlen következetességgel rászorít arra, hogy idején kelj, hogy rendesen öltözködjél, hogy testmozgást végezz. Milyen szép az, amikor egy kisebb-nagyobb diák szolgál az oltárnál. A lelkipásztornak is jó ez a segítség, különösen, ha állandó, de Neked, magadnak még jobb. Az a lelki haszon, mely egy állandó Isten-szolgálatból rád háramlik, semmiféle mástermészetü előnyhöz nem fogható. Ég és föld a kettő közti különbség. Gondolj Schillernek: »Gang nach dem Eisenhammer« (»A vashámor«) c. balladájára. Milyen szépen kerüli ki a jámbor Fridolin éppen önként vállalt ministrálásával azt a tőrt, melyet ellenségei vetettek neki. (Tanuld meg néhány versszakát könyv nélkül valamelyik esős napon — unalom-űzőnek!) A mi diákkorunkban a mise után volt a diákkonferencia. Ott adott találkozót egymásnak a Német-utcából és az ellenkező végről: a Szerb- és Horvát-utcából jött szegedi, temesvári, nagybecskereki földi, hogy megtárgyalja a világ sorát és kitűzze a napi összejövetel helyét és időpontját. Jól tudom, hogy ma már a sport-telep lett' a találkozás helye (érdekes, hogy a scholénak (szkolénak ejtve) a görögben eredetileg a sporttelepi öltözőt jelentette. Mekkora az út a leg-