Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1931
7 végső elemzésben minden természettudománynak alapgondolata és programmja. Természetes, hogy a Kr. e. hatodik században ezt a programmot nem lehetett abban a terjedelemben végrehajtani, mint ma. A miletosi iskola tagjai nem is jutottak tovább annál a problémánál, amelyet modern szóval az anyag problémájának nevezünk és amelyet ők az apX 7] problémájának neveztek. Nem fontos, hogy miben látták ők azt az ősanyagot, amelyből minden származik. Ami az ő működésükben korszakalkotó, az abban van, hogy azok a változatos formák, amelyeket a természet érzékeink számára megjelentet, szerintük egy azonos természetű és bizonyos megadott tulajdonságokkal felruházott szubsztrátumnak különböző megjelenési módjai, amelyeket immanens módon lehet megmagyarázni adottaknak vehető mechanikai erők segítségével. Az első természettudományos hipotézisek alakulnak így ki az ión természetfilozófusok iskolájában, amelyek primitívek azokhoz az adatokhoz viszonyítva, amelyek ma állnak rendelkezésünkre, de zseniálisak, ha meggondoljuk, hogy abban az időben készültek, amikor a világ keletkezésének és a természeti jelenségeknek a magyarázatára a hesiodosi és pherekydesi kozmogóniákon kívül más nem állott rendelkezésre, amikor a Föld, a Tenger és a Chaos személyes istenek voltak. Érdekes ebből a szempontból vizsgálni Anaximenes tanítását. Anaximenes a levegőt tekintette a világ ősanyagának és a keletkezésről azt tanította, hogy: fevvásíkic. róvta xará ttva TOSXVIOHA TOÓTO-J (TOŐ aspo? t. i.) -/.AI TOXXIV apaíwoiv 4). Ezáltal egy quantitativ felfogást visz bele a világképbe: a dolgok különbözőségét arra vezeti vissza, hogy az ősanyagból azon a helyen több vagy keveseblj van-e. Ezzel az anyagi változások számára egy newtoni értelemben vett vera causát jelöl meg. Fölhasználva elődjének, Anaximandrosnak gondolatát, az éfSSioc xíviptc-ről, az univerzum kialakulását azzal magyarázza, hogy a kezdetben mindenütt egyforma sűrű levegő körmozgásba jött — az antik fizikában a körmozgást tekintették a legegyszerűbbnek úgy, mint ma az egyenesvonalú egyenletes mozgást — és ennek a hatása alatt jött létre az univerzum közepén a legsűrűbb anyag, a föld, körülötte helyezkedett el a víz, amely nála ritkább, majd a levegő, míg végül a gömbalakú világ külső felületén levő levegő, amelynek a nagyobb térfogat miatt tovább kell ritkulnia, fölmelegszik és tűzzé alakul. A modern fizikus szemével nézve ugyan különösnek találjuk először is azt, hogy a forgó mozgás hatása alatt középen helyezkedik el a sűrűbb és a széleken a ritkább anyag — hiszen a centrifugális géppel végzett egyik legegyszerűbb kísérlet épen az ellenkezőjéről győz meg minket — meg kell azonban gondolnunk, hogy az ókorban, amikor a centrifugális erőnek és a súlypontnak a fogalma nem volt még kidolgozva, a Sívóig -ről ez a felfogás volt az uralkodó. A másik dolog, amin a modern fizikus megütközhetik, az, hogy a rit4) Minden a levegőnek valamilyen sűrűsödése és ritkulása által keletkezik.
