Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1931

6 gédiájának. A tudományos kutatás minden eredménye az, hogy fixálja a „makrokozmosz" irracionális mozzanatait, számukat lehetőleg redukálja, nevekkel lássa el őket, amilyenek erő, anyag, atom, elektron stb. Ezzel a tudományos kutatás bizonyos szempontból visszatér a mythikus világszemlélethez, amely perszonifikálja a maga másféle redukciójával nyert végső mozzanatait és a külvilág jelenségeit a perszonifikált természeti erőknek — isteneknek, daemonoknak — küzdelmeiből, egymáshoz való viszonyából magyarázza. A kozmogónia problémájának ebben a „tudományelőtti" felfogásban a tlieogónia felel meg: a xó^fio? egységét és rendszeres összefüggését az Olympus isteneinek emberi módon elképzelt és rendezett társadalma és családfája biztosítja. Hogy a tudomány által nyújtott világképet mégis értékesebbnek tartjuk a mythos világképénél, az tulajdonképen onnan van, mert a tudomány az elkerülhetetlen irracionális mozzanatokat kevesebbre redukálja, mint a mythos, úgyszólván néhány egészen általános, szürke fogalom alá rejti és így az egészen racionális rendszer iránt való igényünket jobban kielégíti — míg a mythos, amely egy tudományelőtti korszakban lényegében szintén a tudomány feladatát tűzi maga elé, a maga isteneivel ezekkel a túlságosan anthropomorpli individumokká hypostazált princípiumokkal annyira kihangsúlyozza a történések irracionális mozzanatait, hogy jogosan hívja ki a racionális gondolkodás kritikáját. A mythos örökébe a modern életben a művészet lép, amely a maga tudatos fikcióival lemond a mythosnak arról az igényéről, hogy objektiv valóságnak tartsák, de ezzel nem mond le minden objektivitás igényéről. így a művészet nem törődve a „csip-csup igazzal" (Arany, Yojtina) a valóság égi mása lesz és az életnek és társadalomnak mélyebb problémáit a szemléletesség erejével sokszor hatal masabban tudja elénk állítani, mint a tudomány a maga eszközeivel arra valaha is képes lenne. Ezt különben már a görög kultúra eredményeinek első nagy összefoglalója, Aristoteles is észrevette, amikor azt a különösen hangzó megjegyzést tette, hogy a költészet ..igazabb'

1, mint a történetírás, mert a történetírás csak azt jegyzi fel, ami megtörtént, a költészet pedig arról szól, aminek történnie kellett volna. A mythikus világmagyarázattal szemben a Krisztus előtti hatodik században az úgynevezett miletosi iskola tagjainál lépett fel először az a szkepszis, amelyet a tudományos gondolkodás első lépésének ismertünk meg. Aristoteles azzal jellemzi álláspontjukat, hogy: rcspí xwv ÖVTWV ríjv aXfjö-stav STOÓZOUV, tä 8'ővra ÓTIÉXK/JOV eívai tä AIATBJTÄ jióvov

3). Ez más szóval annyit tesz, hogy a „világ"-ra vonatkozó igazságok" megállapításánál csak azokat az adatokat lehet felhasználnunk, amelyeket az érzékelés — ma azt mondanók: a tapasztalás — bocsát rendelkezésünkre. Ez 3) A létező dolgokról az igazságot keresték, létezőknek pedig csak az érzékelhetőket tartották.