Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1931
15 amelyet az előbb fölöslegesnek mondtunk. A jelenségek eme exakt magyarázatának a feladata azonban csak az, hogy a részlet jelenségeket egységbe foglalja. Ez olyan fogalmak segítségével történik, amelyek nem tárgyai közA retleniil a tapasztalásnak, tehát bizonyos értelemben fikciók. Ilyenek az éternek, az atomnak, az elektronnak a fogalma (ha a két utóbbit ma már többnek is tekintik merő hipotézisnél, nem szabad elfelejtenünk, hogy amikor behozták őket a fizikába, nem voltak egyebek egyszerű hipotézisnél). Ezeknek a fogalmaknak segítségével állítják fel a theóriákat, amelyeknek a logikai értékük nem az, hogy igazak, azaz hogy megfelelnek az objektív valóságnak, hanem az, hogy ha elfogadjuk őket, egyszerű lesz-e segítségükkel a jelenségek magyarázata, tudunk-e velük kapcsolatot létesíteni lehetőleg sok jelenség között és megegyezésben lesz-e a magyarázat más tapasztalatokkal. Például az elektrosztatika és az elektromos áram legiöbb jelensége igen szemléletesen magyarázható, ha feltesszük, hogy kétféle „elektromosság" van, amelyeknek bizonyos tulajdonságaik vannak. Ezt a kétféle elektromosságot jobb elnevezés hijján „anyag"-nak, „fluidum"-nak tekintjük, bár sok tekintetben eltérő tulajdonságokkal ruházzuk fel őket, mint a többi tapasztalati anyagokat. Egy pillanatig sem „hiszünk" azonban ezeknek az elektromos fluidumoknak az objektív létezésében, az egész hipotézisnek a haszna csak az, hogy például az áramló elektromosság és a hydrodinamika jelenségei között egy szembetűnő analógia létesül, a jelenségeket egyáltalán könnyebben tudjuk leírni és — ami szintén nem jelentéktelen előny — konstruálni tudunk berendezéseket, „gépeket", amelyek a valóságban is úgy működnek, amint azt előre vártuk tőlük. Ha tehát nem is objektív igazság a kétféle fluidum létezése, az mindenesetre objektíve igaz, hogy ezek a jelenségek úgy folynak le, mintha volna két fluidum a megadott tulajdonságokkal. Mi lesz azonban akkor, ha várakozásunk ellenére egy jelenség másképen következik be, mint ahogyan a hipotézis szerint be kellett volna következnie? Semmi egyéb, minthogy konstatáljuk, hogy az a jelenség hipotézisünkkel nem magyarázható és hogy át kell térnünk egy másik hipotézisre, amellyel mind a két jelenséget meg lehet magyarázni. Ez történt akkor, amikor a fény emissziós elméletét a rezgési elmélet váltotta fel. Egy bizonyos ideig minden optikai jelenséget meg lehetett magyarázni azzal, hogy a fény egy súlytalan rugalmas anyag, amelyet a fényforrások nagy sebességgel lövelnek ki magukból. Amikor ismertté vált az interferencia jelensége, az első hipotézis ellentmondásra vezetett (olyan helyen, ahová két helyről is esik fény, nem lehet sötétség, ha a fény anyag) és ekkor kellett konstruálni az ismert rezgési elméletet, amely természetesen alkalmazható az interferencia előtti jelenségekre is, bár a magyarázat nem olyan egyszerű. Az egyik elméletről a másikra való áttérés akkor is bekövetkezhetik, ha az új elmélet több, különálló jelenségcsoport magyarázatát teszi lehetővé. Ezért jutott uralomra az elektron-elmélet,
