Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1931

16 amely lehetővé teszi az elektromos, hőtani és optikai jelenségek egységes magyarázatát és emellett azzal, hogy új alapokra helyezi az anyagról való felfogásunkat, a chémiát is egészen átalakította úgy, hogy valószínűnek látszik, hogy a chémiát és fizikát egy diszciplínába fogja összeolvasztani. Hogy az elektron-elmélet „megdöntötte" az előző elméletet, az semmi egyebet nem jelent, mint azt, hogy ha azt mondjuk, hogy ezek és ezek a jelenségek úgy folynak le, „mintha" lennének elektronoknak nevezett részei az anyagnak ilyen és ilyen tulajdonságokkal felruházva, több jelenséget tudunk egyszerre megmagyarázni, illetőleg jobban tudjuk a jelenségeket áttekinteni, mintha más fikciót veszünk fel. Megjegyzendő, hogy az elektron-elmélet „elfogadása" még azt sem jelenti, hogy az elemi elektromos jelenségek magyarázatára ezentúl már nem lehet használni a régen „megdőlt" Symmer-féle kétfluidumos elméletet — épen úgy, mint az lígynevezett geometriai optikában, azaz a fény visszaverődésének és törésének a leírásánál még mindig az emissziós elmélet idejéből való fogalmakkal szokás dolgozni. Hogy a hipotézis mégsem haszontalan dolog, annak az oka először is az, hogy valahogyan ki kell magunkat fejeznünk, hogy a tapasztalatokat leírhassuk. Ebből a szempontból a hipotézis legalább is egy kényelmes fayon de parier. Ezenkívül azonban a hipotézisnek a legnagyobb jelentősége a termékenységében van, azaz abban, hogy segítségével új jelenségeket lehet előrelátni, amelyek aztán a íiipotézis jogosultságát is igazolják. Ismeretes, hogy az elemek Mendelejev-féle periodikus rendszere telte lehetségessé egy sereg új elemnek a felfedezését és a mechanikai hőelmélet alapján következett be az olvadáspont és a nyomás közti összefüggés megállapítása. A hipotézisalkotás tehát a természetvizsgálatnak egy nagyon fontos segítőeszköze, ha benne kimondott tételek nem is jelentenek mindenestől objektív igazságot. Ennél fontosabb azonban az a logikai probléma, hogy min alapszik az exakt megállapításoknak az igazsága. Konkrétebben: meg lehet állapítani, hogyha 1 ampere erősségű áramot vezetünk keresztül ezüstnitrátoldaton, akkor az oldatból másodpercenként 0.001181 gr ezüst válik ki. Ezt a kísérletet számtalanszor megismételték és mindig ugyanazt az eredményt tapasztalták. Mi biztosít bennünket arról, hogy ez így lesz a jövőben is? Azt szokás erre felelni, hogy ez a tapasztalat természeti törvényt fejez ki. a természet törvényei pedig állandók. Igen, de milyen alapon állítjuk, hogy a természeti törvények állandók? Erre nem lehet mást felelni, mint hogy eddig nem merült fel olyan tapasztalati tény, amely azt bizonyította volna, hogy a természeti törvények valamikor is megváltoztak. Nem követünk-e el azonban itt egy circulus vitiosust? Ez tulajdonképen a természeti törvénynek és az indukciónak a problémája. Az indukció feltételezi a természeti törvény létezését és állandóságát azon az alapon, hogy nincs bizonyítékunk az ellenkező feltevésre. Azonban hogy természeti törvény van, azaz hogy