Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1931

__ _ . p.. mészettudományok törtenetének minden jelentős mozzanata az euipi- V* rizmus és az idealizmus harcával kezdődik. V 3 \ ' Az idealizmus fellépése akadályozta meg tehát, hogy kifejlődjék^' a természet kutatásnak egy olyan iránya, amelyet ma természettudománynak nevezünk. Az idealizmus ugyanis csak a nagy átfogó összefüggéseket tartotta szem előtt, végső okokat keresett és részletek pontos leírásával nem törődött. Ami részletkutatás az antik korban mégis volt, az alárendelt szerepet játszott és sohasem került az érdeklődés középpontjába. Figyelemreméltó eredményeket az ókor csak a matematikában és a csillagászatban tudott elérni. Meglehetősen jó leírásait produkálta a bolygók mozgásának: Eudoxos már a heliocentrikus rendszerhez is eljutott úgy, hogy Kopernikus tulajdonképpen az ő gondolatait újította fel. A hangmagasságnak a húr hosszúságával való összefüggését is teljesen tisztázták a negyedik század matematikusai, valamint a mechanika alapjelenségeinek leírása is ebből a korból származik. A középkor Aristoteles nyelvét és terminológiáját használja, de tulajdonképpen Platónnak, az idealizmus legnagyobb alakjának a gondolataihoz csatlakozik: Platonon nevelkedett szent Ágoston, aki a scholasztika összes problémáinak első megfogalmazója. Ennek a kornak is természetszerűleg volt képe a világról és természetről, ebben azonban a metafizikai beállítottság dominál és épen azért részletkuíatásra indításokat nem adhatott. Filozófiai tudományok és filozófiai beállítottságú korok ugyanis nem tudnak szabadulni attól az igénytől, hogy a filozófia a tudományt, a kutatás tárgyát jelentse. Pedig ez csak annak a történeti adottságnak a következménye, hogy azon a differenciálatlan fokon, amikor a tudományos kutatás kezdődött, minden kutatás az egész világképre vonatkozott, tehát filozófiai jellegű volt. Ezzel szemben a szaktudomány egy tudomány akar lenni és épen azzal, hogy egy tárgyat választ magának, nem lép fel azzal az igénnyel, hogy minden kérdésre feleletet fog adni. Filozófiaikig beállított korokban épen ezért a szaktudományok nem fejlődnek. A középkort a kereszténység és a racionalizáló görög gondolat nagy szintézise érdekelte: épen ezt a feladatot oldotta meg a scholasztika. Természetesen ennek a keretében jutott hely a természetkutatásnak is és a középkor sok részletkérdésben helyesbítette Aristoteles természettudományos nézeteit is, de hiányzott az a nagy egyéniség, aki az elért eredményeket rendszerbe tudta volna foglalni. 4. A természetvizsgálat, mint probléma csak akkor indulhatott újabb fejlődésnek, amikor olyan közérdeklődésre számító igények merültek fel, amelyek ennek a problémának a megoldását kívánták. Ezeket az igényeket pedig a korai renaissance-ban keletkezett technikai érdeklődés szolgáltatta. A technika alapvető problémája „népszerűen" szólva az, hogy hogyan lehet egy bizonyos munkát a lehető legkevesebb „erő-