Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1930

8 ebből a kapcsolatából előáll aztán a jól képzett pedagógusnak és a szerető szülőnek az annyira kívánatos szintézise, amely a legfinomabb, a legmélyebben fekvőbb problémákban is biztos kézzel vezet a helyes megoldás irányába. Természetesen, hogy az egyes gyermeknek ez az intuitiv megismerése és szeretetteljes megértése minél nagyobb eredményt tudjon elérni az egyéni nevelés terén, szükséges az egyén adottságainak lehető legteljesebb ismerete (ami nagy lélekszámú osztály esetén majdnem lehetetlenné válik sok egyéb, újabb pedagógiai kívánalommal együtt). A növendék egyéni helyzetének a kiismerését részben elvégezheti maga a nevelő is (pl. ifjúsági kartoték összeállításával, amely a gyermekek otthoni adatait tünteti fel), azonban nélkülözhetetlenné kezd válni az iskolaorvosnak, mint orvospedagógusnak a közreműködése is. Pl. egyenesen mellőzhetetlen az erre specializált orvos véleménye a túlterhelésnek egyénenkinti megállapításánál. Ugyanezt az egyéni megismerést mozdítja elő az a körülmény is, ha a nevelő a növendékét nemcsak mint diákot, hanem mint egyént is törekszik megismerni. Ez talán tautológiának látszik, de csak addig, míg nem reflektálunk arra, hogy ez a szó: diák — gyűjtőfogalom, amely azonos célba állított, azonos körülmények között élők tömegét jelenti, tehát magában involválja a tömegpsychologiai jelenségek egész sorát. Ezen a diáktömegpsychén áttörve kell megismernie a pedagógusnak a növendék egyéni karakterét s erről az oldalról is megközelítenie az egyéni nevelés lehetőségét. Pl. a diákok nevetnek az iskolában. A tanár úgy látja, hogy semmi ok sincs a nevetésre, sőt a tárgy egyenesen kizárja önmagából, hogy nevetésre adjon indítást. A diákok mégis nevetnek. A tanárt talán bosszantja ez, talán fáj is neki, hogy olyan növendékeket is rajtakap a nevetgélésen, akiktől több komolyságot várt. A tanárnak rá kell jönnie, hogy ez vagy ostoba bosszantás akar lenni néhány diák részéről vagy pedig tömegpsychologiai jelenség. A diákok figyelme ugyanis különösen nehéz órákon vagy nehéz órák után egyszerűen elfárad s önkénytelenül is bizonyos pihenőket keres. Már most a diák nem sokat törődik azzal, hogy van-e elégséges ok a nevetésre vagy nincs, egyszerűen jól esik neki egy-két pillanatra kizökkennie a szellemi feszültségből. Így a diákoknak már éppen elég a nevetgéléshez egy falon mászó bogárnak a megpillantása. Amikor a nevelő így megismeri a növendékét, mint egyedet hajlamaival, temperamentumával, életkörülményeivel, akkor látja meg a benne rejlő „entelecheiát", miként a gyakorlott művész a márványtömbben rejtőző szoborremekét, akkor fog csak igazán érvényesülni egyedi nevelésében az intuitiv meglátása és a növendék iránti megértő szeretete. Ennek a szeretetnek beláthatatlan jelentősége van a nevelésben. Itt azonban ismét hangsúlyozni kell, hogy a szeretet kapcsán nem valami szentimentális érzésre utalunk, amely nagyon is alkalmas arra, hogy a nevelés minden eredményét illuzóriussá tegye, hanem azt a közvetlen, meleg, egyben szilárd és határozott szeretetet gondoljuk, amely a gyermek