Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1930

9 „entelecheiá"-jának a felismerése és megértése után nem hajlandó ennek rovására engedményeket tenni a növendék gyengéivel szemben. Ennek a szilárd, de azért mindig meleg szeretetnek a jelenléte egyúttal a jelentősége is hatásaiban mutatkozik. A nevelő szeretetére megnyílnak a növendéklelkek. Bizalmukkal ajándékozzák meg nevelőjüket, őszinték, közvetlenek lesznek iránta, mert nem tartanak semmi félreértéstől és veszedelemtől. Meg vannak győződve, hogy az őket szerető nevelő csakis a javukat akarja minden körülmények között, aki előtt tehát semmiféle titkolózásnak nincs értelme. Az így megnyílt lélek az életben is nyilt lesz. Nem szokja meg kicsinykorában az álutakat, a kibúvók titkos járatait, a legbensőbb énjének a hermetikus elzárását „másokkal" szemben. Az elöljáróban nem fog látni szükségképen ellenséget, hanem atyát, aki szeretettel vezeti. Ebből a bizalomból fejlődik aztán a növendékben a bátorság, az önbizalom és önállóság, ami mind igen szükséges a Mának annyira felgyorsult és sok ellentétben súrlódó életéhez. Ha valaki ma kikerülve az életbe lát és hall helytelen felfogásokat, amelyek az egész felfogásával és neveltetésével ellentétben állanak, nem fog tudni ezekkel nyíltan és következetesen szembehelyezkedni és véleményt nyilvánítani, hacsak meg nem szokta már jóval előbb, hogy merjen önálló véleménnyel rendelkezni s azt mások egyéni véleményével szembeállítani. Az emberekkel való bánásmód művészetének, (amelynek egyik speciális esete a nevelés) a ritkaságáról számol be az angol ipari egészségügyi tanács egyik jelentése. Ipari alkalmazottakat azzal leptek meg munkájukban, hogy: a főnök beszélni óhajt Önnel. A jelentés szerint még azok is, akiknek lelkiismeretét semmi sem terhelte, rögtön arra gondoltak, hogy szidást, büntetést vagy elbocsájtást kapnak. Megjegyzi ezzel kapcsolatban a jelentés, hogy ennek oka a rossz gazdasági helyzeten kivül, amely lehetetlenné teszi az anyagi függetlenséget, abban rejlik, hogy a vezetők nem tudnak megfelelően bánni a reábízottakkal. Ezt a nehéz helyzetet küszöböli ki a nevelésnél a nevelő szeretete s a növendékeknek ennek nyomán kialakult nyíltsága és önbizalma. Hogy a növendék iránti szeretet az egyéni nevelésben milyen finom meglátásokra és helyes állásfoglalásokra képesít, az talán legjobban kitűnik a nevelés legkényesebb pontján : a büntetésnél. Ami a hibák meglátását illeti, a pedagógus két szélsőségtől tartja magát távol: egyrészt a hibák elnézésétől (ami egyes szülőknél bizony előfordul, mert a gyermekkel együtt esetleg annak hibái is kedvesek nekik) — másrészt attól, hogy a növendék hibáját saját személye elleni támadásnak fogja fel. A pedagógusnak meg kell látnia, meg kell értenie azt a helytelen cselekedetet a maga mivoltában s akkor tudja majd azzal szemben a megfelelő magatartást tanúsítani. Ha ezzel a szeretetteljes odafordulással nézi az elkövetett helytelen tettet, esetleg látni fogja, hogy itt egy kifogástalan, sőt kivánatos törekvés futott helytelen vágányra. Pl. A gyermek óra alatt