Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1930

16 IV. Béla király magyarjainak lelkén nem vágott olyan sebet a tatárdúlás, mint a XX. század magyarságán a páriskörnyéki béke. Mátyás király diadalmas birodalmát sem választotta el nagyobb időbeli távolság a mohácsi összeomlástól, mint a magyar Milleniumot Trianontól és a kritikus idők 30 esztendős korkülönbséggel következő generációi egymásra tudtak találni célkitűzésben, akaratban, cselekvésben, az ország integritásának helyreállításában. Mi közöttünk kedves fiatal barátaink nagy történelemszemléleti különbség, érzékbeli szakadék van. A mi ifjúságunk nem ismerte a trianoni lehetőségeket, fájdalmakat. Ti ebbe szinte beleszülettetek, a milleniumi keretek diadalmas nemzeti önérzete nélkül. Gyászoltunk mi is; ennek az iskolának padjairól sirattuk el Kossuth Lajost, Erzsébet királynét, de nem az egész nemzetet, a mi könnyeink egyéni ravatalokra s nem országrészekre hullottak, nem kellett azokat megosztani négy magyar Elsass között. A mi nemzeti önérzetünk is más méretekben lobogott; mi még millenáris obeliszkeket építettünk Dévénynél, a Zobor hegyen, Brassó mellett a Cenken; nem volt Piarista Diákszövetségünk, de 24 rendház földrajzi áramkörében Liptórózsahegy, Trencsén, Nyitra, Léva, Selmecbánya, Mármarossziget, Kolozsvár, Temesvár, Nagybecskerek között keringett a barátságunk. Akkor még tékozló fölénnyel szórták idegen nemzetiségeink között az állampolgári szabadságjogokat s elképzelhetetlennek tartottuk, hogy egykor magyar testvéreinktől a nemzeti kultúra morzsáit is elrabolják a kisebbségek cselédasztaláról. Ez az önérzetteljes, diadalmas mentalitás a XIX. századvégnek, a mi ifjúságunknak a karakterisztikonja. Ez a mentalitás volt a mi szellemi muníciónk úgy a békében, mint a harctéren és a forradalmi kavarodásokban, mert ez az iskola az élet minden lehetőségére előkészített, talpig embereket nevelt, akik, ha áld, ha ver a sors keze, élni tudnak, a nemzeti élet folytonosságát jelentik. Minket az élet tanított arra, hogy nagyra értékeljük a szellemi s legfőképen a morális nevelésnek azokat a kincseit, melyeket a szegedi alma materből vittünk magunkkal s ezért 30 esztendő tapasztalatain edződött és mindig csak növekedő hálával mondunk köszönetet a mi volt és a most működő tanítómestereinknek, a piarista oktató stílus művészeinek. Nem kételkedem abban, hogy Ti, akik most hagyjátok el az Alma Mater kapuját, a modern időkhöz alkalmazkodó ragyogó szellemi fegyverzetben indultok el a választott életpályára, de egyet mégis nyomatékosan kérek tőletek a 30 év előtti piarista diákok nevében: Ne feledjétek, hogy az istenfélelem és felebaráti szeretet törvényei társadalmunk fennállásának és fejlődésének örök oszlopai maradnak az idők végezetéig • szorgalmasan lapozzátok a történelmet, a mi földrajzunkat, hogy minden törekvéstekben és cselekvéstekben a mi ifjúságunk szimbóluma, a millenáris önérzet, a millenáris méretek visszaóhajtása adjon lendítő erőt. Van egy törvény, amelyet a világ Ura, az örökkévaló Isten szabott