Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1930

17 a természet rendjének, ez : a fejlődés törvénye, a nemzedékek kicserélődésének lassú, szerves folyamata. Ez az alapja minden emberi kultúrának : a múltra támaszkodni, a jövőbe nézni. Minden generáció tradíciókat, kulturális hagyatékot, korszellemet vesz át apáitól s azt az idők lelkéhez átformálva adja át az utána jövőknek. A mi apai örökségünk a millenáris gondolat volt ; ebben éltünk, ennek a méreteiben számoltunk, ennek a változatlanságáért harcoltunk a szónak csatatéri értelmében is. Hatszázezer magyar hős csontja szóródott szét ezért négy világtájra, de akik megmaradtunk, a történelemnek ezen a pokoli szakadékán is áthoztuk ezt a gondolatot, hogy átadjuk egy új emberöltőnek, nektek kedves fiatal barátaim, akik egyre ritkuló soraink közé vegyültök, hogy mint fatörzs keresztmetszetében az egymáshoz simuló évgyűrűk, összeforrjatok velünk. Úgy érzem mi is egy évgyűrű vagyunk a szegedi piarista gimnázium kétszázesztendős családfájában, testvérei azoknak, akik előttünk jártak és testvérei azoknak is, akiket az új tavasz hoz utánunk. Ennek a fának szerves egységét, egészséges vérkeringését demonstráljuk mi itt, akik ezen az évzáró és emlékező kettős ünnepen a fiatal lombok lelkes bokrétájával, az öregedő ágak önérzetével köszöntjük jó tanárainkat, a fának kertészeit.