Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1927

27 venni észre s rendszerint lényegtelen s nem fontos kérdésekben robban az ki. Olaszország területi igényeinek kielégítése s a Habsburg-monarchia szétbomlása után semmi érdekellentétben nincs Németországgal, a különvált Ausztriához és Magyarországhoz pedig napról-napra közelebb hozza az érdekek azonossága a Kelet-Európában uralomra jutott szláv hegemóniával szemben Anglia megszabadult a tengeren félelmes vetélytársától ; a német tengeri erő megsemmisítésével elérte célját; semmi érdekellentéte nincs többé a legyengült Németországgal. Ez ugyan jelenleg még csak inkább plátói rokonszenvben nyilatkozik ugyan meg, amelynek a németek kevés hasznát veszik, de sok reményt nyújt a jövőre nézve, mert erős és biztos alapja lehet egy német-angol megegyezésnek, egy hatalmas lépés lehet az európai egyensúly helyreállításához. Franciaország tehát kétszeresen győzőit. Győzött szövetségesei támogatásával a harcmezőn s győzött a békekonferencián szövetségesein. Diplomáciája a párisi konferencián párallan sikereket aratott. Miután előzetesen sikerült azon elvi álláspontot érvényesítenie, hogy a békét megelőző u. n. párizsi értekezletre a legyőzött országok képviselői meg nem hivattak, ami végzetes és szinte jóvá nem tehető hiba volt, valósággal — bármilyen absurdumnak látszik is — Franciaország és az utódállamok képviselői képviselték a legyőzött központi hatalmakat is, mert Anglia és Amerika teljesen tájékozatlan képviselőivel szemben ők szerepellek, mint az összes keleteurópai: gazdasági, politikai, nemzeliségi ügyek szakértői s könnyű szerrel fogadtatták el a fentiekkel a legképtelenebb s a legmerészebb fantáziát felülmúló igényeikhez szabott javaslatokat. Olaszország nem sokat számított s az adriai kérdés fontossága háttérbe szorított előtte minden más kérdést. De lehetetlen volt csodálkozásunkat elfojtani azon, hogy a józan, mindig reális politikát folytató Anglia a tárgyaló asztalnál nem volt képes mérlegelni azokat a súlyos következményekel, amelyek Európára rázúdulnak, ha effektuálják azokat a végzetes határozmányokat, amelyeket versailiesi, trianoni stb. békék neve alatt ismer a világ. Anglia képviselője több izben azon ponton volt, hogy a konferenciát elhagyja, de mégis mindig deferált a túlzó francia álláspontnak.*] Ha tényleg meglette volna azt a lépést, amelyet gyakran egyedül tartolt összeegyeztelhetőnek Anglia és Európa érdekeivel, valószínű, hogy ma közelebb volnánk az Európát katasztrófával fenyegető kérdések békés megoldásához. Anglia s Amerika engedett s Franciaország s az utódállamok a békekonferencián mind azt elérték és megkaplák, amit óhajlollak, reméltek és akartak. Lengyelország, Németország, Csehszlovákia, Magyarország és Ausztria, Románia, Oroszország, de főleg Magyarország s Jugoszlávia, Ausztria s főleg Magyarország rovására oly óriási területi gyarapodásra tettek szert, amelyet történelmi jogok s tradíciók nem támogatnak, amely nehéz sérelmeket ejt a nemzetiségi elven, mert a népek millióit: németeket, magyarokat, bolgárokat, tótokat megkérdezésük nélkül hajt idegen *) Nitti i. m.