Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1927

25 nak erőszakos, történelmi jogot, legitimitást, népegységet, nemkülönben a való élet elemi követelményeit lábbal tipró alkotásai hasonlíthatók össze a versaillesi s a többi béke rendelkezései által teremtett európai helyzettel. Napoleon is békeszerződések által teremtette meg Európa új földrajzát, de ki tekintette azt törvényesnek, állandónak, tűrhetőnek és maradandónak? Talán a hódító lába alatt nyögő, nélkülözésbe és nyomorba taszított népek? Vagy a porig alázott dynasztiák? Európa a korzikai hódító tüneményes hadiszerencséje, zsarnoki dölyfe és önkénye, a páratlan hadserege által nyújtott fölényes helyzet folytán némaságra, lehet mondani meghunyászkodásra volt kárhoztatva, de a lelkek mélyében a megbecstelenítelt, koldusbotra juttatott, vágóhídra hurcolt népek lelkében gyűlölet halmozódott fel, melyet a nagy hódító minden újabb diadalát követő fennhéjázása, elbizakodottsága s a remegő uralkodókra ráparancsolt békékben megnyilatkozó dúrva önkénye mélyített és erősített úgyannyira, hogy tüzében semmivé kellelt lennie a legnagyobb katonai lángész minden alkotásának, a világ egyik legnagyobb hadseregének s Európa nemzetei egy óriási, mindent kockáztató és lebiró erőfeszítéssel visszatértek a történelmi fejlődés s a jogfolytonosság évszázados útjára. Bár szemmel kell tartanunk a történelem alakulásának azon fontos törvényét, hogy benne minden esemény megismétlődik, de sohasem olyan formában, mint aminőben eredetileg lefolyt, de mégis lehetetlen fel nem fedeznünk bizonyos hasonló jelenségeket a mai és a Napoleon korabeli Európa viszonyai és állapota között inkább annak dokumentálására, hogy az emberi cselekvés azonos körülmények és azonos lelki dispoziciók között mennyire hasonló, bármilyen nagy idő határolja is el a két korszakot. Napoleon vetélytárs nélküli hatalommá akarta tenni Franciaországot és e ténnyel szemben mellékes a tulajdonképeni cél, hogy t. i. ezzel saját hatalmát mindenhatóvá tegye. E tekintetben Napoleon ugyanazt akarta, mint I. Ferenc, a Habsburgok ellen a török szövetségese, Richelieu, ki a vallásháború lángját Németországban szította s XIV. Lajos, aki Németországban minden jog ellenére tetszés szerint foglalgatolt. E célból le kellett vernie és úgyszólván teljesen megsemmisítenie Németország két vezérállamát: Poroszországot és Ausztriát, hogy Németország szabad zsákmány legyen, az egymással vetélkedő apró államok olyan függésbe jussanak Franciaországgal, mint aminőbe egy kis államnak egy szomszédos nagyhatalommal előbb-utóbb julnia kell. A hűbérállamok egész sorozatát létesíti a német földön, Hollandiában, Olaszországban. Foglalkozik Lengyelország helyreállításának gondolatával. Élénken foglalkoztatja Keleteurópa s az ozmán hatalom kérdése s bár a török hatalom által lenyűgözött balkáni szláv népek a faji öntudatlanság mély álmát aludták s igy politikailag abszolúte nem léteztek, de már megérti a nagy taktikus annak szükségességét, hogy a római szent birodalom szétmálasztására irányuló kísérlete csak úgy lesz sikeres, ha azt két tűz közé szorítja, mint megkísérelte ezt I. Ferenc szövetségese II. Szulejman szultán által. Megalkotja