Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1927

19 e béke megalkotói? Mi akadályozta meg őket, hogy felemeljék tiltakozó szavukat az ellen a démoni hatalom ellen, amely a legyőzött nemzetek legyilkolását célzó rendelkezéseket kieszelte s béke formátumba öntötte. Szinte önkénytelenül rávezet ez bennünket arra a meggyőződésre, hogy a parlamentáris váltógazdaság mel'ett kormányzó államférfiak múló népszerűség és pártjuk megerősítése érdekében dolgozva nem érezhetik úgy át a történelmi döntés nagy pillanataiban, amelyek az emberiség életútait hosszú időre változhatat'anul kijelölik, a felelősséget az örök igazsággal szemben, amelynek mégis csak uralkodni kell a földön úgy, mint a régi monarchák tették. Nitli egy kijelentése vet némi világot arra a szellemre, amely a versaillesi és a többi békék megkötésének idejében Európa és a világ szerencsétlenségére Párizsban uralkodott: „A két szerződés (az 1918-i versaillesi és az 1815. párizsi) azt is megmutatja, hogy a modern demokráciában a mozgékony és felelelőtlen plutokratikus kapzsiság sokkal veszedelmesebb a legitimista monarchia elveinél." Mennyivel hasznosabb, célravezetőbb lelt volna, ha a szinte elkábító győzelem mellett is megőrzik a mérsékletet, az emberi szolidaritás iránt köteles tekintetet, a hitet az emberiség magasabb élethivatáséban, amelyet csakis a népek és nemzetek vállvetett munkája valósithat meg ; ha átérzik a felelősséget önmagukkal, nemzetükkel és az emberi igazságérzettel szemben 1 Mit használ már az, hogy most részint Pilátusként mossák kezüket, részint valami csodától várják s remélik a béke végzetes következményeinek elhárítását; jóvátételét annak a nagy bűnnek amelyek az emberiség örök érdekei ellen elkövettek oly példátlan felületességgel, hogy azt még a példátlan győzelem által okozott mámor sem mentheti. A világháborút befejezni hivatott veisaillesi, trianoni stb ultimátumoknak, amelyek francia műhelyben készü'tek, rettenetes rendelkezései abban különböznek mindazon békéktől, amelyek nagy háborús mérkőzések után az emberiség, azaz Európa sorsát rendezni voltak hivatottak, hogy nem maradtak meg a politika terén, hanem elsősorban gazdasági téren akarlak mélyrehaló változásokat előidézni: azaz a legyőzött államoknak a végielekig való kifosztása mellett olyan intézkedéseket tenni, amelyek azok talpraállását mindörökre lehetetlenné s őket a győzök kegyelem-kenyerén élő árnyék-népekké tegyék; mert hiszen még a népek erkölcsi felemelkedésének, boldogulásának a kultura előbbreviteléhez való örök jogának eszközeit és lehelőségét: a munka-alkalmat is elvették, hogy őket egyszerre erkölcsi és anyagi romlásba és züllésbe taszítsák. Nem akarjuk ezzel azt állítani, hogy a politikai kérdések a gazdaságiaktól elválaszthatók vagy pedig szorosan el vannak választva. A politlikai érvényesülés hátterében mindig gazdasági érdek ál. A politikai hegemóniára való törekvésnek — a népek véres mérkőzésének célja és tárgya — csak akkor van reális alapja, csak akkor eredményes, ha az illető állam vagy államok gazdasági lerén is oly előnyöket nyernek,