Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1926

20 szent hivatásodról, tisztességet szereztél mindenha a .köntösnek, amelyet viselned adatott, megbecsülést e téren is nevednek. Mint tanár, nemcsak oktatója, de igazi atyja voltál a gondjaidra bízott ifjúságnak, jóakaró barátja, tanácsadója a szülőknek, s az életbe kilépett tanítványaid hálás szívvel fordultak a bölcs vezetőhöz, akinek oktatásai mutattak utat a világ forgatagában. Mint intézeted igazgatója, bölcs vezére, jóakaró vezetője voltál társaidnak, méltó utóda nagy nevű elődeidnek, a magyar kegyes-tanítórend kiválóságainak: Magyar Gábornak, Szinger Kornélnak; vezetésed alatt tovább fejlődött e város büszkesége, a kétszázéves piarista gimnázium a haladás útján. De részt kértél e város közéletéből is; teljesítetted kötelességeidet ezen a téren is, polgártársaid bizalma beválasztott a törvényhatóságba, annak bizottságaiba s Te mindenkor nagy munkakészséggel, alapos ludassal feleltél meg a bizalomnak- Bár nem itt születtél, hűségesebb fia voltál városodnak, mint sok szülötte, utolsó óhajod is az volt, hogy kihűlt poraid itt jussanak vissza az anyaföldbe íme tanítványaid — kiket Te neveltél — teljesítették kívánságodat, hangozzék ezért részükre koporsód mellül az elismerés és köszönet szava. Téged pedig arra kérünk a síron túl is, légy szószólója a Magasságbélinél szeretett városodnak, hallgassa meg könyörgéseinket és áldja meg városunk és Hazánk jóvoltára irányuló könyörgéseinket. Prelogg József, Isten Veled." A régi tanítványok nevében dr. Tarján Pál, a Nemzeti Bank főtisztviselője mondott szívhez szóló laudatio funebrist: „A régi Prelogg diákok fájdalmát akarja tolmácsolni az a néhány szó, melyet a fojtogató könnyek még kiejteni engednek, hogy elbúcsúzzunk Tőled, Prelogg József, forrón szeretett osztályfőnökünk, tanárunk, igazgatónk és apánk a régmúlt boldog gyermekkorban, — bensőséges, melegérzésű barátunk a férfikor küzdelmeiben. E gyászoló tömegben, de talán az egész városban nincs senki, kit Hozzád a vonzalom szálai ne fűznének; nincs senki, akit döbbenetes tragédiád mélyen le ne sújtott volna, s mégis úgy érzem, hogy a közvetlen Hozzád tartozó családtagokon kívül a Te volt tanítványaid s ezek között is azok, kiknek hosszú évek során át osztályfőnöke voltál. — mi vagyunk azok, kiket e csapás legfájóbban érint. Rövidnadrágos, nevetőarcú kis fiuk voltunk, mikor először simogattad meg szeretettel az arcunkat; vallásos és hazafias eszményektől duzzadó lelkű fiatal embereket öleltél át, mikor az érettségi után az éleibe bocsájtottál bennünket; harcedzett férfiakat vontál kebledre, mikor a háború vészei után hazatértünk s azután szerető szívvel figyelted az általad nevelt férfiak minden lépését. Örültél minden örömünkön, velünk