Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1926

19 Kriszlus a halál diadalával szemben emlékeztetet bennünket az örök élet igérelére. Ez a nagy szeretet szól felénk még a koporsóból is. így a könnyek mellett ott van a mosoly; a halál mellett ott van az élet. Ez a legnagyobb szeretet magához szólított szeretett Elöljárónk, Rendtársunk és Mesterünk. Nemcsak mint rendtárs búcsúzom, hanem mint tanítványod is- Tudom, éreztem, hogy szerettél minket. Azért kétszeresen fáj lelkünknek, mert egy, az ifjúságot igazán szerető szivet vesztettünk el benned. Csak az vigasztal, hogy a jó Isten részéről a viszontszeretet lesz jutalmad. Ifjúságszeretésed fénylik, mint a világítófáklya, mely belevilágítja egész pedagógiai működésedet. Ez a szeretet tudott hivatásokat ébreszteni, tudott Rendünknek papokat nevelni. Ez a szeretet megmagyarázza azt, hogy miért kell Szegeden nyugodnod. A szeretetnek viszontszeretés a jutalma. Itt fekszik a szerető szív és nem dobog már. Ne menjetek el egykedvűen el e koporsó mellett- Életében szeretett minket, és titeket, fiúk. Ti voltatok a legkedvesebbjei. Talán nem fog akadni senki, aki megfeledkezzék róla. Lelke azt mondja : Amit én tőletek kívánok, az az, hogy megemlékkezzenek rólam az oltárnál, hogy lelkemet Istennek ajánljátok, hogy értem imádkozzatok. Miseremini mei, miseremini mei, saltem amici mei. Könyörüljelek rajtam legalább li lestvéreim, barátaim és tanítványaim. Ki tudná e szerető szívnek, léleknek esengését visszaútasítani 1 Csak az, akinek nincs hite, sem szive. Imádkozzatok testvéreim 1 Hozzád megyünk Krisztus, megfogjuk kezedet, mely át fogja egykor ölelni szétszórt csontjainkat és imánkban kérünk, légy irgalmas az ő lelkének. Csak így róhaljuk le hálánkat és szeretetünket. És ez a viszontszeretetünk kísérjen utolsó utadra. Oh szeretett Mesterünk, Isten veled I" Ezután dr. Gaál Endre kultúrtanácsnok Szeged szab. kir- városnak, intézetünk fönntartójának a nevében búcsúztatta a gimnáziumnak a legnehezebb években (1915/16—1926/27) volt igazgatóját. „Mélyen Tisztelt Gyászoló Közönség! Szeged város közönsége és hatósága nevében — mélységes gyászszal veszek búcsút városunk közbecsülésben álló fiától, közéletünk kiválóságától, kedves barátunktól, Prelogg Józseftől I Virágos tavasz volt, amikor visszatértél hozzánk telve reménnyel, hogy folytasd hivatásod s még nyílnak a nyári virágok, mikor bánattól megtörve borítjuk azokat koporsódra, ami halandó léted porhüvelyét takarja, míg halhatatlan lelked tova száll Teremtője elé, hogy szent vallásunk tanítása szerint beszámolj földi sáfárkodásodról. Emelkedett lélekkel járulhatsz a számadáshoz, mert mi, akik tanúi voltunk munkásságodnak, bizonyságot teszünk ravatalodnál, hogy igaz ember voltál. Mint pap, hű fia voltál egyházadnak, soha sem feledkeztél meg