Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1926

8 megijedve, egyik legértékesebb gyűrűjét dobta a tengerbe, hogy megengesztelje az isteneket, mert okos elmével a szerencse példátlan kedvezésében felismerte közeli bukását- A világ mostani urai nem aggódnak ennyire I Szinte természetesnek találják soha meg nem álmodott szerencséjüket s lelkiismeret-furdalás nélkül szedik el a legyőzöttek utolsó aranyát, amelyet azok talán az éhezők szájától elvont kenyérből teremtenek elő. A jövendő fogja megmulatni, hogy emberi alkotás szembeszállhat-e a mulandósággal és a földi hatalom megszerezheti-e az állandóságot! Mi csak azt tudjuk a történelemből, hogy mikor Róma legnagyobb győzelmeit aratta, mikor nem volt már ellenség, amely fölölt diadalmaskodhatott volna, akkor volt lemenőben a római birodalom tündöklő napja s akkor lebbentette meg sötét szárnyit az enyészet a roppant Kapitólium felett, amely ura volt a földkerekségnek. Mi csak azt tudjuk, hogy Napoleon hatalma felett akkor húzták meg a lélekharangot, mikor az európai kontinens nagyrésze lábai előtt hevert s páratlan hadserege már attól félt, hogy nem talál ellenséget, amellyel megmérkőzhetik. Mi csak azt tudjuk, hogy árnyék és nem reális valóság minden nagyság és hatalom a földön, amely elnyomáson és véres erőszakon alapul. Az özönvíz borzalmait túlélő Noé bárkájából időnként egy-egy galambot bocsátott ki s szívszorongva várta, hogy hozza-e már az megbékült természet hírnökét: a zöldelő olajágat A szűk börtönébe zárt magyarság is szívszorongva lesi a feltámadás, az élet, a reménység zöldelő leveleit. Még nincs itt a virradat! Még felhős az égbolt! „Sötét az ég, közelben s távolban semmi fény nincs!" De ne csüggedjünk! Ne felejtsük, hogy Isten malmai lassan és biztosan őrölnek ! Ne felejtsük, hogy nagy igazságok küzdenek mellettünk zajtalanul! Min múlik a magyar feltámadás? Erőn! Sziklaszilárd, mindent lebíró erőn! Mi az erő? Akarat! Mi a magyar erő? Magyar akarat! Ez a magyar akarat azonban csak az egyetértésből, a széthúzás, pártoskodás lebírásából és kiirtásából születhetik meg. De ha egyszer létrejön, feltartózhatatlanul indul el csodatevő útjára : ledönti a trianoni sorompókat, eltompítja az ellenséges szuronyok millióit s mi keblünkre ölelhetjük elszakított, kimondhatatlanul szenvedő testvéreinket s meglátják szemeink álmaink, reményeink s sóvárgásunk tárgyát : a boldog, a szabad, a csonkítatlan Nagymagyarországot I