Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1926

II. intézetünk múltja. A török hódítás és a felszabadító háborúkkal nyomon járó pusztulás folytán teljesen tönkrement török hódoltsági területen a szatmári béke után egy új honfoglalás vette kezdetét: a régi birtokosnak, a maradék magyarságnak a mellé és közé a világ minden tájáról betelepített idegen népek versenyében az ősi föld megtartásáért, egy új élet szellemi és anyagi feltételeinek megteremtéseért kellett képzelhetetlenül nehéz viszonyok között küzdenie s e nehéz munka sikeres elvégzésének életrevalósága próbakövének kellett lennie. Ebben az új honfoglalásban a szellemi művelődés, a vallásos nevelés alapvető munkája elkezdésének terhe és dicsősége a kegyesrendnek is osztályrészül jutott. A lengyel földről hazánk északi részeibe plántált s az 1715-i országgyűlés által törvényesen befogadott és elismert tanítórend munkássága •— gondviselésszerű hivatása folytán — a Felvidékről az Alföldre terelődik s a hódoltsági vidék peremén és belsejében : Veszprémben, Váczon, Kecskeméten, Pesten, Debreczenben, Tokajban, Temesváron, Kanizsán és Nagykárolyban egymásután alakulnak meg a piarista iskolák. Amint a fényes múltú, de a török időkben teljesen tönkrement és elnéptelenedett Szeged város a passzaroviczi béke folytán a török veszedelemtől véglegesen megszabadul s gyér lakossága a romok között végre nyugodtan kezdheti el mindennapi életét, a város vezetősége a lakosság lelki szükségleteinek intenzivebb gondozására s azifjúság magasabb fokú nevelésére gondol s 1720-banbetelepília piaristákat. Ezek — szokásuk szerint — úgyszólván igények nélkül, szegényen, mint az ég madarai, de szívükben az apostolok lángbuzgalmával, Isten dicsőségéért s embertársaik javáért dolgozni vágyó lélekkel kezdik el kettős tevékenységüket a palánk-városrész plébániai teendőinek ellátása s az ifjúság magasabb fokú oktatása terén, hogy a hit és tudás fényével segítsenek eloszlatni azt a sötétséget, amely a török átok után ezen a hajdan boldog és virágzó város felületén visszamaradt, miután 1719-ben aláírták a szerződést, melyben a város örök időkre alapítványt tesz a piarista atyák kollégiuma számára, hogy az „az ifjúságot a tudományokban felnevelhesse." Julius 11-én érkeztek meg az első piaristák a városba s a pusztulásból csak alig-alig magéhoz térő város a romokban heverő Szent Demeter-templom délkeleti oldalán tud számukra kijelölni egy roskadozó hajlékot, iskolájuk számára pedig a mai Iskola-utcában egy nagyon szerény kétszobás hajlékocskát, mely elhagyott lazarétum, azaz a pestises betegek kórháza volt. 1721 őszén