Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1925

4 világ minden sarkában és a népek hangyabolyában a magyart telték meg királynak. S amikor már minden illúziókba temetkezni látszott, amikor már minden a csüggedéslől és a fájdalomtól, a mámortól és az önfeledlséglől fásult megadásba boiúlt, egyszer csak vemhesre vált a magyar anyaföld s méhéből kivetette minden eddiginél hatalmasabb szavú vatesét, a legnagyobb magyail, a reformkorszak halhatatlan Széchenyi Istvánját. A mámor oszladozik, Emese unokái ébredeznek és egyszer csak reggel van a magyar földtekén, a magyar Géniusz adja hozzá a napsugarat, a magyar Géniusz örömkönnye csillog a fűszálon, a magyar Géniusz adja az ünneplő ruhát, az zengi diadalmas himnuszát. Mélyen Tisztelt Ünneplők, 1825., Széchenyi Akadémia-alapítása ebbe a történelmi milieube születik bele. 1825. nevezetes dátum történelmi könyveinkben. Ez év országgyűlése reformországgyülés már. De higyjék el, tétovázóbb, szűkkeblűbb gyülekezetet ennél, csak keveset látott a magyar mull Az egész ország tudatában ott izzott a meggyőződés, hogy valami már régen nincsen rendben. Erezte ezt az uralkodó lelkiismerete, érezték ezt a nemzet intéző körei és mégis az 1825. évi diéta Széchenyi alkotása nélkül, szétoszlott volna anélkül, hogy csak valamit is tett volna. De mégis! Most már talán századszor kodifikálta az ősi kiváltságokat, vagyis a reformországgyülés reformok helyett még jobban körülbástyázta a multat és biztosította a tespedő jelent. Széchenyit a sok hiábavaló országgyűlési dikció, tervek nélkül álló honatyák határozatlansága egy hatalmas, mindenkit magával ragadó gesztusra kényszeritették, de egyszersmind felébresztették benne a próféta hivatásának kínzó tudatát, ostort adtak kezébe, hogy ostorozzon és mint egy új Jeremiás rontson és bontson, plántáljon és építsen. Rombolja le a nemzeti vétkek, a nemzeti hibák fellegvárait. Ostorozza az önhittséget, az öncsalást, az önáltatás! és vezesse népét az önismeret nehéz útjára. Oltsa el a szalmatűznyi lelkesedést és gyújtson hatalmas lángoszlopot a tettekbe bontakozó elhatározásokból. Szálljon perbe a közrestséggel és hajtsa bele a fajtáját a termelő munka boldogító igájába. Verje ki a magyarság berkeiből az írigykedőket, a meghasonlást szítókat, az úrhatnámokat és épitse fel a magyar Concordia szent templomát. Széchenyi hallgatott fajtája Jó Szellemének gyötrő ösztönzésére és megindított egy lelkeket hasogató agitációt, melynek során csakugyan ott suhogott a próféta ostora a magyar fatális nyavalyán : a hiúságon, keresztülviharzolt a lelkeken egy új magyar „hegyibeszéd", mely mindenekfelett hirdette a magábaszállást, kívánta az őszinte önismerkedést, követelte a nemzet lelkiismeretének kérlelhetetlen számonkérését, pellengérre került az úrhatnám, szégyenbélyeget kapott homlokára a meghasonlást szító irigykedő és hogy a magáraismerés katharzisa csontig, velőig járja ál a nemzetet, ijesztő képel festett a leghívebb magyar a magyarról: féregrágta, magán segíteni, se élni, se halni nem tudó nyomorult váznak nevezi. Elhangzik a vates atka: inkább sülyedjen vérünk a semmiségbe, semhogy undokitsa