Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1925

5 az emberiség nagy életfáját. Megrendítő szavak ! Érezzük, hogy Széchenyi talárt többet is mondott, mint amire nemzete rászolgált, de érezzük azt is, hogy szükség volt ezekre a sötét színekre. Ezektől döbbeni magára a magyar. A reformországgyűlések alkotó munkáig soha el nem jutottak volna, ha Széchenyi meg nem indítja a maga tüneményes propagandáját. Fejtegetései nyomán mindenkinek látnia kellett, hogy anyagi és szellemi kultura dolgában csak úgy mint politikai szabadság tekintetében valóban hátramaradt ország vagyunk. De meggyőződött mindenki arról is, hogy az országban és a magyar fajban igenis van őserő, melyet ha kihasználunk, hát soha nem sejlett magaslatra emelkedünk. Közmeggyőződéssé válik, hogy az egész országnak egy, minden párlot magába egyesítő nagy szövetségbe kell állnia, melyen belül nem lesznek osztálykülönbségek, nem lesznek kiváltságok, hanem mindenki egyforma jogokat gyakorol és egyforma kötelességeket teljesít majd. A hazafiaknak ez a szent közössége felépiti majd az új Magyarországot. De mielőtt ez az új Magyarország valóságba bontakoznék, szükség van lelki megújhodásra, szükséges az anyagi megerősödésünk. Összes vállalkozásai, minden irása ezt a célt szolgálta. Mélyen Tisztelt Ünneplők, Széchenyi, a reformátor elsősorban a magyar lelket akarta megváltoztatni Historikusaink, történelmi könyveink unalomig ismétlik, hogy Széchenyi és Kossuth antagonizmusa gazdasági megerősödésünk és politikai szabadságunk kivívásának sorrendjén alapult. Féligazság! Mindkét államférfiú koncepciójának csak felerészben való megértése : Kossuthnak az ipari védegyletekért, a vukovári—fiumei vasútvonalért, a magyar kikötőért, a magyar tengerért folytatott izzó agitációjának valóságos elsikkasztása. Nem ebben tértek el útjaik. Kossuth temperamentuma, szédületes iramban száguldva akarta fölépíteni az új Magyarországot- Kossuthnak nem volt ideje. Kossuth nem bíbelődött a nemzeti renaissancenak fajiságunk mélyére nyúló lelki előfeltételeivel Széchenyi ellenben tudta, hogy tartós, jótékony változásokat egy nemzet életében nem várhatunk máról-holnapra, nem hitt a nagy katasztrófák tartós tisztító erejében, a nemzeti élet megújhodásának alapföltételéül a magyar léleknek gyökereiben való újjászületését tartotta. Kijakarta vetkőztetni fajtáját abból az ázsiai tunyaságból, irreális álmodozásóból, gőgjéből, mely az elmúlt időkben forrása lett oly sok nemzeti csapásnak és még most is őrli a magyarság életfáját. A lelki megújhodásnak, a lelki regenerálódásnak a prófétája Széchenyi, aki csak az új magyar lélek megszületése után várt egy jobb jövőt. Amit egyébként tett az ország anyagi jólétének emelésére, küzdelme az ősiség ellen, mint az intenzív gazdálkodás kerékkötője ellen, fanatikus viaskodása a jobbágyság eltörléséért, a törvény előtt való egyenlőségért, a közös teherviselésért, tulajdonképen nem volt egyéb, mint teremteni a megújhodott magyar lélek számára egy új milieut, melybe beleállva az egész új magyar társadalom, minden osztály- és rendi különbség nélkül közeledhessék a nemzet politikai