Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1925

I. Beszéd intézetünk Széchenyi-emlékünnepén. Mondta: Dr. Tihanyi Béla. Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Úr! Mélyen tisztelt Ünneplők! Kössünk zarándoksarut mi is és keressük föl a nagycenki kripta prófétás szunnyadóját. A sírboltok, a földi javak eme nagy átértékelői, elmúlásról, enyészetről szólnak, de a nagycenki cipruságak a magyarságnak örök éltető igéit susogják ma is, nem kevesebb közvetlenséggel, nem kisebb időszerűséggel, mint aminővel száz esztendővel ezelőtt prófétált a nagy Széchenyi István, amikor alapját vetette A Magyar Tudományos AkadémiánakMélyen Tisztelt Ünneplők, azidőtájt Európaszerte szabadságtüzek gyuladoztak, csak a magyar glóbus fölött terjengett az aléltság éjszakájaMindenfelé türelmetlen lelkek lázadoztak, hetaeriák, Burschenschaftok, carbonárik, a nap lovagjai, Bonaparte keselyűi, kaszások és én nem tudom még miféle földalatti erők morajloltak a szentszövetség kegyes urai felé, nálunk legfeljebb tivornyázó diákok verték föl az utcák éjjeli csöndjét, nagy uraink meg, hogy költekezhessenek, ha egy mellényre volt szükségük, hát vettek százat és csevegtek franciául, németül, mert a latint a jó táblabíráknak hagyták, a magyar meg paraszti jobbágynak való volt. Mindenfelé dermesztő közöny. Hiába támadtak itt próféták, kiknek csodás vízióik voltak. Látták Árpádot sok ezer sereggel, látták Hunyadit koronás fiával, újra végigálmodták a régi erkölcsöt, a spártai férfikart, mely küzdött, vezérlett fergetegek között és félvilággal szembeszállott. A fiak keze mégsem lett villámokat szóró. Az ihletett férfiak azután korholni, ostorozni kezdtek. Volt közöttük olyan is, aki megpecsételtnek látta a magyar sorsot. „Itt van a hon, ah nem mint a régi, többé nem győzelmek honja már, elhamvadt a magzat hő szerelme, jégkebelben fásult szívet zár, itt van a bérc s omladék felette, mely hőst és hírét eltemette." Tudós lelkek a nemzeti mult dicsőségétől megrészegülve, de ugyanakkor koruk sivárságától, rettenetes árvaságunk, testvértelenségünk átélésétől megdöbbenve, vigasztalódni és vigasztalni akartak, délibábokat rajzoltak, rokonokat kerestek s találtak Ázsiában, Afrikában, a