Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1924

10 azzal a kötelességérzéssel és eredménnyel működhessél még igen sokáig, amellyel munkádat eddig is végezted. Isten soká éltessen ! Ezután dr. Aigner Károly főispán úr közvetlen és igen kedves sza­vakban nyilvánította ki a szülők háláját: Méltóságos Uram 1 Tisztelt Ünneplő Közönség ! Volt itt Szegeden egy sárgára vénült régi ház, mely­nek ledöntött falaira most méri a mulandóság csákánya az utolsó üté­seket. Édesapám, a haldokló régi gimnázium elporladt tanítványa, legen­dákat mesélt nekem gyermekkoromban a város magasabb kulturáját megala­pozó tudós tanárokról, akik ebben a házban teljesítették magasztos hivatásu­kat. A legendák szárnyán suhant lelkembe az előttem akkor még isme­retlen kegyesrendieket körülölelő tisztelet, ami később, a megismerés napsugarán át szeretetté melegült. Én is addig regéltem csipókáimnak a jóságos tudós piaristákról, amig felcseperedve — ide kerültek. Ugyanígy fognak ők tovább regélni, mert minden szülő a legjobbat akarja gyermekének, és mi szülők generációról-generációra bizalommal és megnyugvással bízzuk legdrágább kincseink tovább csiszolását a piaristákra, mert tudjuk, hogy a lelkük gyémántján csiszolják azokat ragyogóvá. És ezért ma, a kegyesrendiek nagyrahivatott vezetője kitüntetésének ünnepén bennünket is egybegyűjtött az öröm, a tisztelet és szeretet szava, hogy a bála örökzöld levelét fűzzük elismerésének cserkoszorújába . .. Méltóságos Uram 1 Kedves jóbarátunk, ki a háború lőporfüstjében elhomályosult lelkek integritásának visszaszerzésén dolgozol, kitűnő munkásságod elismerésének első állomásán a gondjaidra bízott gyermekek szülői kiáltják feléd a Sa!vé-t ! A tanuló ifjúság nevében László János VIII. oszt. tanuló üdvözölte az igazgatót. Méltóságos és Főtisztelendő Főigazgató Ür! Az önzetlen nemzet­építő munka nem vár elismerést, címet, rangot. Ha a buzgó tevékenységet siker koronázza, az eredmény, a jól végzett munka tudata méltó jutalom az alkötni akaró férfinak. Dolgozik, nevel, épít, mert belső szükségszerűség parancsolja s a nemzet érdeke kívánja. Ilyen szellemben dolgozott Mélts. és Főtiszt. Főigazgató Ür. S ha a csendes, évtizedes alkotó tevé­kenység méltó elismerést nyer felsőbb részről, mégis jólesik látnunk az önzetlen munka értékelését, megbecsülését. S most, amikor mi is, ennek az intézetnek a növendékei össze­gyűltünk, hogy néhány egyszerű szóval kifejezzük jókívánatainkat Mélt. és Főtiszt. Főigazgató urat ért szép kitüntetés alkalmából, szavunk első­sorban a hála szava. Hiszen Isten és szülőink után szeretett Főigazgató urunknak és tanárainknak tartozunk legtöbb köszönettel. Az iskola leg­szentebb feladata a jellemképzés és ebben a nemes munkában fáradtságot nem ismerve mindig előljárt Mélt. és Főtiszt. Főigazgató úr. Mikor még mint kis gyermekek idejöttünk, Főigazgató úr megtalálta a módot, mely­nek segítségével helyes tapintattal sikerült kitűznie elénk az igazi célt, a helyes útat. Megtanított arra, hogy komolyan, józanul fogjuk fel az életet

Next

/
Thumbnails
Contents