Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1924

11 és arra törekedett egész éleiében, hogy lélekben nemes, feladatának magas­latán álló generáció kerüljön ki az iskola padjai közül, amely fel tudja majd építeni a magyar jövendőt. Mélt. és Főtiszt. Főigazgató úr a magyar nemzeti ügynek volt rendíthetetlen apostola. Nemzeti érzést oltott belénk. Tettre való készséget viszünk magunkkal, tudomány a fegyverünk. Célunk a szellemi felsőbbség kiépítése és diadalmassá tétele. A nevelés útját határkövek jelzik : Tudomány, hit, kötelességtudás, akaraterő, nemzeti eszme és keresztény erkölcs. Megtanultuk, hogy min­dig legjobb erőnkből dolgozzunk a nemes célért. A jellemképző, akarat­fejlesztő, célt mutató nevelést a Vallásos nevelés tette bensőségesebbé. A vallás nem zománc az ember földi életén, melyet rámázol a megszokás, nem dísz, amely szemfényvesztően takarja a fogyatékosságot, hanem a vallás a lélek harmóniája, a helyes életfelfogás kútfeje, éltetője, az élet igaz tartalma; forrás, amelyből nemcsak erőt, hanem eszményeket is kölcsönöz az ember. A vallás biztos vezető az élet küzdelmeiben, csalódásai közt. S hogy össze tudjuk harmonikusan egyeztetni az észt a szívvel, a tudományt a keresztény hittel, azt megtanultuk Mélt. és Főtiszt. Főigazgató úr kezei alatt. Vezérünk volt eddigi életünkben, útmutatónka kétely pillanatában, jellemünket magyarrá tette, akaraterőnk ele a legnemesebb célt tűzte ki. S ha majd kikerülünk az iskolából, akkor is lesz vezérünk. Ami nemeset belénk oltott az iskolai nevelés, azt Isten segítségével igyekszünk megvalósítani az életben. Küzdeni fogunk, hiszen az ember célja a küzdés maga. De csüggedni nem fogunk, mert van hitünk. Azt hiszem, nemesebbet nem lehet mondani egy pedagó­gusról, mint azt, hogy helyes célt tudott kitűzni maga elé, annak elérésére törekedett következetesen és el tudta érni, hogy nemes törekvése vissz­hangra talált az általa felnevelt nemzedék szívében. Mikor eljöttünk, hogy Mélt. és Főtiszt. Főigazgató urat ért nagy ki­t üntetés alkalmával őszinte jókívánatainkat fejezzük ki s áldásos nevelő munkájához további erőt és egészséget kérjünk a Mindehatótól, úgy gondo­lom, hogy legnagyobb örömet azzal szerezhetünk szeretett Főigazgató urunk­nak, ha megígérjük, hogy az általa hirdetett eszméket iparkodunk a leg­jobb erőnkből bevinni életünkbe, megvalósítani mindennapi tevékenységünk közt, s a jólvégzett, eredményes munka megnyugtató és felemelő tudata fogja eltölteni, ha látja majd, hogy fáradozása nem volt hiábavaló, a mi szavunk pedig nem volt meddő frázis, hanem a belénk oltott ideálokból tettek fakadnak. Megköszönve az atyai, gondos nevelést s megígérve majdan annak gyümöl­csöző hatékony érvényesítését és kifejtését a mindennapi életünkben, kívá­nunk minden jót szeretett Főigazgató urunknak. Isten áldása kísérje nemes, nemzetnevelő munkájában I Az intézet cserkészei nevében Csabai Béla VIII. oszt. tanuló ezeket mondotta: A szegedi piarista gimnázium „82"-es Zrínyi cserkészcsapa­tának nevében állok itt, hogy hálánkat, köszönetünket a kapott sok jóért ez ünnepélyes alkalommal kifejezzem. Hogy megköszönjem azt a jó­akaratú gondoskodást, azt a nagy szeretetei, mellyel bennünket mindig

Next

/
Thumbnails
Contents