Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1922

15 ismerőseidre, jóbarátaidra : mindnyájan Isten Hozzádot intünk feléd, de azt is mondjuk : a viszontlátásra 1 Isten Veled! Többé nem látunk itt magunk között, nem látjuk jóságos arcodat, szelíd mosolyodat, nem halljuk csendes hangodat. Most sietve, szinte észrevétlenül tovasurrantál, tovatűntél az örök világ partjai felé. Járd most már az örökkévalóság útjait. Mi még küzdünk itten. Tovább keressük az igazságot, tovább keressük a jóságot, tovább keressük a szépséget. Neked mindezt már nem kell kutatnod : megtaláltad. Halódó ősz, te csak gyűjtsd az avart a fák alá; hulló levelek, ti csak peregjetek; sápadóra váló virágszirmok, ti csak hervadjatok: temessetek és várjátok az új tavaszt: mi is temetünk és várjuk, várjuk a feltámadást!" A meghatottság könnyei csillogtak a gyászoló közönség szemében s fájdalmas sírásban búcsúzlak szerető kis tanítványai is. Még dr. Szász Húgó ügyvéd mondott szép és tartalmas beszédet a Szegedi Gyorsírók Egyesülete nevében, melynek a Boldogult lelkes ügyvezető igazgatója volt; azután ragyogó napfényben, a fák sárguló lombjai közt csicsergő madarak megható zenéje mellett megindult a gyászmenet a kegyesrendiek sírhelye felé. Itt újra beszentelt hamvai fölölt dr. Győrffy Gyula, a Ferenc József Tudomány-Egyetem növénytan tanára mondott végbúcsút a megboldogult jóbarátnak és pályatársnak, aki azután a könnyező tanítványok százainak virágesője között szállt le a sírba. Virágok között alussza örök álmát, aki egész életében a virágok költői lelkű rajongója volt. Szívünkben a felejthetetlenség koszorújával övezzük drága emlékét.