Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1916

egyen. Még a leánykereskedelem elleni liga cégérét is megszerzi, hogy ennek védelme alatt mutassa be a társadalmi és erkölcsi képeket. Sokan beszélnek a mozierkölcs tömegnevelő erejéről s úgy érvelnek, hogy a mozidarab, bármely világból meríti is tárgyát, az élet bármily visszataszító és nyomorúságos oldalát mutatja is be, tendenciájával a legszigorúbb erkölesbírákat is kielégítheti, mert az erény s az igazság minden meghurcoltatása is a jó diadalával végződik. S aki megfigyeli a tömeg lélektanát a hatásokra felépített erkölcsdrámák alatt, tapasztalhatja az önkéntelen feltörő rokonszenvet a tendencia hőse iránt, az izgalmas ragaszkodást, mely a veszélybe jutott hősön segíteni akar (karrándulások, a belső izgalomnak bátorító biztatásokban való felbuzgása) s a visszafojtott lélegzet feloldását egy megkönnyebült sóhajban, mikor a hős legyőzte az akadályokat, a gonosz bűnhődött s a jó győzedelmeskedett. Lehetetlen — mondják, — hogy az ilyen belső élmények lélektisztulással ne járjanak, valami katharzis-félével. A szenny elmosódik az emlékezetben, különben is az élet folyama gyakran mocsárlázas területeken folyik keresztül s akik tud-' ják, hogy ilyenek vannak, még nem esnek bele a betegségbe, sőt ki tudják kerülni ; azonban megmarad a jóság és becsületesség, kitartás és hűség szeretete, mert a szenvedő igaszsággal való együttérzés égette a lélekbe. Ezen az okoskodáson nagyon meglátszik, hogy olyanoktól származik, akiknek érdekükben áll, hogy a mozi kilengéseit művészi és erkölcsi jelszavakkal indokolják. A felnőttekre nézve sincs igaza, annál kevésbbé a fejlődésben álló lelkekre. Hogy az erényt gyakran sárba tapossák, azért ugyan nem kárpótol végső megtisztulása, mert nem áll az, hogy a szenny elmosódik, s csak a jóság szeretete marad meg. A kettő ilyen történetekben szoros kapcsolatban van egymással. Sőt bizonyos, hogy az élet rútságait durva realizmussal feltáró jelenetek nagyon is elevenen élnek azokban, akikben nincsenek komoly meggyőződéssé szilárdult elvek: egyszerű embereknél, serdülő korban levőknél, beteges diszpoziciójúaknál, akikben a kritikai ellenőrzőképesség nem alakulhatott ki. A legtöbbször pedig az erkölcsi tendenciának semmi köze sincs az erkölcshöz s nem lehet ott erkölcsről beszélni, ahol vetkőzési jelenetek, erőszakosságok, éjjeli tanyák, léhaságok a legraffináltabb eszközökkel vannak előráncigálva. Még a legártatlanabb vezérgondolat sem teszi megokolttá az élet rejtegetnivalóinak leplezetlen bemutatását. A nevelés nein titkolja el az életet, de nem is akarja felnyitni az ifjúság előtt az élet könyvének minden lapját, egyszerűen azért, mert visszataszító és nem neki való. Az iskola jó embereket akar nevelni s a jóhoz nem a rosszon keresztül vezet az út. A mozi hatása nem jelentkezik ugyan minden gyermeknél a gonoszság és züllés szemmellátható és elszomorító alakjában, de minden-