Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1916
16 léltetés útján való tanítást méltán tartják fontosnak, de nagyon igazságtalanok azok, akik Comenius „Orbis pictusá"-át lemosolyogva a moziban látják a szemléltetés legtökéletesebb eszközét. A pedagógia azt tanítja, hogy csak keveset kell láttatni, de a látottakat alaposan kell feldolgoztatni ; a lassú és beható megfigyelésből nő ki az önálló és teremtő gondolkodás. Ehhez pedig idő kell. Már pedig lehetséges-e, hogy a szemlélet alapossággal s gondolati feldolgozással egyesüljön a moziban, mikor kép képre nyomul, egyik benyomás nyomon követi a másikat ? A gyermek teljesen passzive viselkedik s akkor sem tud az anyag felvételénél aktive közreműködni, ha magyarázat kíséri is az előadást. Azután kérdés, szabad-e oly túlságosan bízni az ilyen szemléletben, mikor ideges és lázasan rohanó időben élünk, mikor a külső világ ezer és ezer benyomása és ingere zúdul a gyermekre, mikor a felületesség és féltudás olyan aggasztóan kísért ? A tanulságos filmeket általában nem is szeretik. Nem azért, mert unalmasak, hanem mert világos felfogásuk nagy szellemi megerőltetést kíván s mert igen sokszor nem logikusan, hanem ötlet szerint vannak felépítve, természetellenesek. Ez az oka, hogy újabban kikoptak a programmokból s az egész előadást kitöltő humoros és drámai filmek léptek előtérbe. Ezek ellen azonban az eszthétika és ethika nevében lehet súlyos vádakat támasztani. A komikus és groteszk filmek, míg a pikantériát s az erotikus neveletlenséget kerülik, nem ártalmasak, sőt alkalmasak lehetnek a mulattatásra. Mindenki szívesen hallgat meg egy-egy jó tréfát és üdül fel az egészséges humorban. A mozi humora azonban legtöbbször nagyon távol esik az igazi humortól s inkább a cirkuszi bohócok szellemtelenségére emlékeztet. De a bohócok legalább beszélnek s néha jó tréfát is mondanak, a mozi ellenben némaságra van kárhoztatva. A humor pedig nem képzelhető el bizonyos szellemi mélység nélkül, mely az előadás zamatosságán érzik meg. A mozi csak mozgások visszaadására, a legbárgyúbb komikumra, a mimikus komikumra korlátozódik : lótás-futás, tagrángatás, .bukfencezés, kezekkel való hadonászás, pofozkodás, arcfintorgatás, tömegek rohanása — ezek a művészi eszközei, a" legvaskosabb helyzetkomikum vagy — mint Lange 1 nevezte — bábhumor. Vannak közöttük olyanok, melyek a gyermeket megkacagtatják, de durvaságukkal és közönségességiikkel eltompítják érzéküket az igazi humor és komikum iránt. Különösen a trükk-filmekre áll ez, melyeknél a kritikus pillanatban az élő embert ólombaba vagy más szurrogátum helyettesíti s melyekben a leglehetetlenebb és legborzalmasabb dolgok úgy vannak beállítva, mintha a valóságban történnének meg. így kerülnek elő az u. n. magasabb mágia 1 Lange, Der Kinematograph vom ethischen und ästetischen Standpunkt. (Dürer Bund 100.)
