Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1916

17 illúziói : fej-, láb-nélküli emberek, repülőszemélyek. Bár a meseszerű nagyon kedves a gyermekvilágnak s a művészetben is jogos bizonyos mértékű fantasztikum, de azt szellemesen, dús humorral vagy harsogó szatírával kellene átlelkesíteni. A mozihumor otromba fogásaival semmiképen sem alkalmas a művészi fantázia nevelésére. Az aktuális filmekről, melyek a hét világeseményeiről hihetetlenül rövid idő alatt értesítenek, az a megjegyzésünk, hogy általában veszélytelenek, sőt érdekesek, mert a világ politikai, szociális és művészi életének különben megközelíthetlen és elképzelhetetlen eseményeiről adnak felvilágosítást pl: a háborús aktuálitások, a király koronázása. Lehetetlen azonban észre nem venni — maguk a gyermekek is konstatálják — hogy ezek a filmek gyakran a valószínűségnek még a látszatát sem tudják megőrizni s nyilvánvaló ferdítéssel igaznak állítanak be olyan dolgokat, melyekről első pillanatra látható, hogy nem eredeti felvételek, hanem a műhely négy fala között készültek. Azután ezeket az aktuálitásokat nagyon szeretik a borzalmas fogvacogtató világából venni, nagy gyilkosságok, rémes szerencsétlenségek, forradalmak, sztrájkok napirenden vannak s a fősúly természetesen a borzalmak kiélezésére esik. S van-e ennek nevelő hatása ? A borzalmasnak legnagyobb szerep jut a drámákban. A véres és iszonyú történetekben valósággal kéjelegnek az ilyen filmek s még ha a történelmet vagy a vallást aknázzák is ki a mozi céljaira, akkor is a legnagyobb kedvvel nyúlnak az idegtépő borzalmak vázolásához, mint a Bertalan éjszaka, keresztények üldözése, Krisztus megkorbácsoltatása, zsidó pogrom s más efféléknek izgalmas mesébe való szövéséhez. A dráma cselekményét vagy valami ismert irodalmi műből (regény, dráma) veszik vagy úgy alkottatják a mozi-színpad számára. Ujabban különösen a klasszikus irodalomra vetette rá magát a mozi, hogy az ellene intézett támadásokat ezek pajzsa mögé húzódva kivédje. Erről a félrecsúszott ambícióról, mely a legnagyobbakat eltörpíti, a legelítélőbb hangon kell szólni. A mozi ugyanis alapjában véve nem alkalmas drámai előadásokra, mert minden magasabb művészet elválhatatlan kapcsolatban van a szóval ; a moziban a jellemzésnél hiányzik a beszéd, tehát nincs meg a lehetőség arra, hogy komplikált lelkiállapotokat és problémákat megszólaltasson, ezért csak elemien egyszerű érzelmekre és szenvedélyekre szórítkozhatik, amelyeket mozgással vissza tud adni. Egy Ibsen-dráma a moziban üres és unalmas. A dialogusok finom szépsége és fokozódó forrósága elvész, a konfliktus érthetetlenül, deus ex machina módjára toppan elő s brutálisan megrázza az idegeket, mert a pszichológiai fejlődést nem lehet látni, a hősök nem tárják ki lelküket, nem tudnak beszélni, némák. A szereplők jeleneteken keresztül-kasul sírnak, nevetnek, egymás mellett ülnek, heves gesztusokkal magyaráznak; jelentőségesen mozgatják aj2