Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1915

8 megvalósítását célzó egyetemes nevelés alkalomszerű vonatkozásain túl, intézményesen is gondoskodjék leendő polgárai képzéséről. De nem követi Spárta önző példáját; nem sajátítja ki magának egészen a gyermeket; megelégszik a serdülő kor (

tcprjßia

) éveinek lefoglalásával. De még e néhány esztendő alatt is gondot fordít reá, hogy a szükséges testi gyakorlatok végzése és a katonai kiképeztetés mellett a szellemi és erkölcsi nevelés folytonossága se szakadjon meg.

1 Az ephébia évei alatt szerzi meg az athéni ifjú azokat az elméleti és gyakorlati ismereteket, melyek utóbb mint polgárt törvényhozói, kormányzói és bírói tisztének méltó betöltésére képesítik. Az állampolgári nevelés erkölcsi komolysága és mélysége tükröződik vissza azokban a szavakban, melyekkel a 18 éves ephébos ünnepélyes felavatása, mintegy nagykorúsítása alkalmával leteszi a polgári esküt : — „Esküszöm, hogy fegyvereimet be nem szennyezem, bajtársamat, bárki legyen, el nem hagyom; az istenek szentélyeiért és közjóért magamban és másokkal készségesen harcba szállok ; azon leszek, hogy hazám ne megcsonkítva, hanem megnagyobbodva és megizmosodva maradjon utánam; mindig a józanul ítélkezők szaván indulok s engedelmeskedem a már meglevő vagy a nép által még ezután hozandó törvényeknek. És ha valaki megszünteti a törvényeket vagy áthágja őket, ellent mondok neki s magamban vagy másokkal védelmére kelek a törvényes rendnek. Tiszteletben tartom a hazai szentélyeket."

2 Az állampolgári nevelés, mint az egész nevelői tevékenység elve, még fokozottabb mértékben érvényesül a másik klasszikus népnél, a rómainál. Mert a gyakorlati érzékű római embert nem a xáAoxayadía elvont eszménye lelkesíti, hanem az állami céloknak szentelt férfias élet derekassága és gyakorlati tartalma.

3 Életének, egész gondolat- és érzelem világának középpontja az urbs, később az impérium, az örök Róma ; gyermek- és ifjúkora csak előkészület, a közügyek vitelében való részvételhez szükséges ismeretek, testi, szellemi és erkölcsi feltételek megszerzése, hogy majdan mint férfi a forumon belátásával és ékesszólásával s a harctéren fegyverével minél eredményesebben tudja szolgálni hazáját. Mindenekelőtt jó polgár és jó katona akar lenni. Ez a gyakorlati cél határozza meg a köztársasági Róma nevelési rendszerét is. A római nevelés nélkülözi az athéni nevelés nemes idealizmusát és egyetemes művelődési célokat szolgáló önzetlenségét; alapeszméjében inkább a spártai rendszerre emlékeztet, de a családi élet bensősége több melegséget és tartalmat kölcsönöz neki, mint a dór minta1 Fináczy E.: Az ókori nevelés története. Budapest, 1906. 92. s. k. 1. 2 Télfy I.: Corpus iuris Attici. Pestini—Lipsiae, 1868. 5—6. 1. 3 Fináczy E. : i. m. 199.