Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1915

4? Mi történik ekkor? Ilyen esetek bizonyára nem emelik sem a tanár, sem az iskola tekintélyét.

1 De nem folytatjuk tovább az okok felsorakoztatását. A felhozottak sem általában az önkormányzat elve ellen irányulnak, hanem csupán túlhajtásainak és kinövéseinek veszedelmeire utalnak. Az alapelv — ismételve hangsúlyozzuk — helyes; cam grano salis megvalósítva kétségtelenül értékes szolgálatokat tehet. Annál inkább, mivel a magyar középiskolák múltjában, katholikusokéban és protestánsokéban egyaránt messzire visszanyúló előzményei vannak. De az eszközt nem szabad összetévesztenünk a céllal. Nem az alkotmányosdi játék, vagy az ifjúsági bíróság elnökkel, ügyésszel, védővel és protokollummal a lényeg, hanem az ifjúságban szunnyadó szociális hajlamok keltegetése és bölcs középútat tartó értékesítése az állampolgári nevelés céljaira. A felnőttek életviszonyainak kritikátlan, válogatás nélküli alkalmazása a gyermek sokban ellentétes viszonyaira megfosztja a gyermeki lelket zománcától anélkül, hogy helyette bevonná a komoly állampolgári kötelességtudás és érzület vértjével. Azért az önkormányzat elvének alkalmazásával nagy óvatosságra és finom pedagógiai tapintatra van szükség, mert különben a mellékcélok és külsőségek útvesztőjében elvész a lényeg. A divat és külföld példája nem lehet irányadó. Az idegen minták szolgai másolása felesleges. Nekünk olyan eszközök és formák után kell kutatnunk, melyek szerves összefüggésben állanak iskoláink eddigi fejlődésével és megfelelnek lelki struktúrájának. Csak azért kapni valami után, mert új és tetszetős, kétes értékű, a pedagógiában meg egyenesen oktalan eljárás. Annál kevésbbé van szükség a school city szolgai utánzására, mivel a középiskola mai berendezésében is számtalan eszközt és alkalmat kínál a jó állampolgár fogalmának ethikai hátterét kitöltő erények fejlesztésére. Ilyen eszköz mindenekelőtt a játék. A helyesen irányított társasjátékban tömérdek nevelő erő szunnyad, csak ki kell csiholni. Ne higyjük, hogy a nevelés komolysága veszít vele, ha a játék is eszközei közé illeszkedik. Sőt ellenkezőleg, játékaikban való részvételünkkel s azok irányításával igyekezzünk tanítványainkat is meggyőzni, hogy a játékból sohasem lehet teljesen kinőni s cáfoljuk meg a petyhüdt, koravén gyermekek hideg-józan felfogását, mintha a játék csak iskolába nem járó kicsinyekhez illő időtöltés volna. Tanítsuk meg növendékeinket helyesen játszani, mert ezzel az állampolgári nevelés ügyének teszünk megbecsülhetetlen szolgálatokat. A gyermek igazi egyénisége játékában nyilvánul s a lelkében lekötve élő szociális hajlamok és államalkotó tendenciák a tömegjáték során keresnek érvényesülést. Mert a játék erőkifejtést, munkamegosztást és önfegyelme' Kemény i. h. 35. s k. 1.