Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1915

46 A Junior Republic, a német Landerziehungsheim vagy a francia école nouvelle á la campagne intézményeinél, ahol terjedelmes birtokok és épületek állanak a növendékek gondozása és igazgatása alatt, tehát az egész szervezetnek megvan a maga reális alapja,

1 még kevésbbé érezhető a tartalom és forma aránytalansága, de annál szembetűnőbb a tulajdonképeni iskolaállamban. A mesterkélt alkotmány, az igazi, nehéz küzdelmek és szenvedések árán kiküzdött alkotmány halvány mása, nem gyakorolhat mélyebb hatást a gyermek lelkére, mert nélkülözi a legfontosabb történeti elemet és mert sok esetben előtte érthetetlen fogalmak szolgai átültetését jelenti. A külső apparátus, a sok hivatal eleinte minden bizonnyal imponál a 12—14 éves „állampolgároknak", de amint megszokottá válik, elveszti varázsát, egyszerű játékszerré lesz és azt a hamis illúziót kelti a gyermekben, hogy az igazi állam sem jelent többet a felnőttekre nézve, mint reá nézve az iskolaállam. A külsőségek vadászása és a kellő pedagógiai tapintat hiánya könnyen épen az ellenkezőjét eredményezheti annak, amit a school city hívei olyan biztosra vesznek: igazi állampolgári érzület helyett ferde fogalomalkotásra és az államélet komoly méltóságába vetett hit csökkenésére vezet.

2 Mert az önkormányzat megismerteti a tanulókat az államélet külső formáival és technikai fogásaival, de nem vezeti be őket az államélet tulajdonképeni tartalmát kitöltő jogok és kötelességek helyes átélésébe és kevés biztosítékot nyújt az állampolgári erények harmonikus fejlődéséért. Még más, gyakorlatibb irányú okok is szólnak az önkormányzati elv túltengő és kritikátlan alkalmazása ellen. Nevezetesen fel kell említenünk az időpazarlást. Az amerikai minták után berendezett iskolaállamok bonyolult közigazgatása és nagyképű törvénykezése bizonyára nem kevés idejét vonja el a nagyszámú érdekelt tisztviselőnek. S ha ehhez még hozzászámítjuk a nálunk elmaradhatatlan bürokratikus formák időfecsérlését, könnyű észrevennünk, hogy a Schulstaat a túlterhelés egyik nemének forrását fakasztja fel; az ifjúság figyelmét mellékvágányokra tereli és még jobban elvonja a tanulástól. Erkölcsi szempontból nem hallgathatjuk el azon aggályunkat, hogy az iskolaállam a maga külsőségeivel jelentékenyen fejlesztené a gyermekben amúgy is meglevő hiúságot, beteges nagyravágyást és esetleg olyan helyzetek előállására vezetne, melyek súlyosan sértik a tanári tekintélyt. Mert előállhat az az e3et — már volt rá példa — hogy a tanár összeütközésbe jön a tanulókkal s az iskolaközösség, illetve az ifjúsági bíróság illetékesnek érzi magát az ügy elintézésére. 1 V. ö. Bäcker M.

: Die Landerziehungsheime in Prankreich. (Pädag Magazin 535.) Langensalza, 1911. 2 Mann i. m. 28. s. kk. 11.