Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1915

44 pai kontinensen is számos kísérlet történt a school city intézményének meghonosítására Németországban, különösen a rajnamelléki tartományokban, Svájcban, sőt néhány év óta Ausztriában is sok intézetben és általános érdeklődés mellett folynak a próbálgatások, de az eredmény csaknem mindenütt alatta marad a várakozásnak. Ausztriában különösen nagy figyelmet ébresztett dr. Prodinger pólai tanár kísérlete, ki teljesen amerikai mintára szervezte a pólai gimnáziumi tanulók önkormányzati rendszerét. E szerint a tanulók választanak egy elnököt, egy főtitkárt, egy ügyészt, tizenhat tanácstagot és tizenkét bírót; a többi tisztviselőt, nevezetesen a főrendezőt és a rendezőt a tanács nevezi ki; ugyancsak a tanács gondoskodik az egészségügy, a sportok, az ünnepélyek, a könyvtári szolgálat és tanulmányi előmenetel előmozdítására szükséges hivatalok szervezéséről. Az igazságszolgáltatás megoszlik a tanári kar és a Schulstaat között. Mielőtt ugyanis a bíróság előtt tárgyalásra kerülne egy eset, a vezető tanár előbb megbeszéli az érdekelt tanárral, esetleg az igazgatóval s csak az így megállapított határozatot hozza a tanuló-ügyész tudomására. Érdekes sajátsága még a pólai „iskolaállamnak", hogy a közigazgatásban részes tanulók egyenlő arányban kerülnek ki az intézetben képviselt három nemzetiség (német, olasz és horvát-szlovén) tagjai közül.

1 Ez a beosztás állítólag igen szerencsésnek bizonyult, mert élét vette a korábban gyakran ismétlődő nemzetiségi súrlódásoknak. A X. német-osztrák tanárgyűlésen (1910.) élénk megvitatás alá került Prodinger vállalkozása, de az elhangzott vélemények annyira eltérők voltak, hogy majdnem lehetetlen határozott ítéletet formálni a kísérlet pedagógiai értékéről. Maga Prodinger teljesen meg volt elégedve az eredménnyel; Kauer, a tengerparti tankerület főigazgatója is a legnagyobb elismerés hangján szólott róla, mások ellenben rendkívül éles kritikában részesítették. A mondottak után nem nehéz a selfgovernement-mozgíúom jelentőségéről és nevelői értékéről tájékozódni. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a mozgalom kiindulása megtámadhatatlan. Az állampolgári nevelésnek tényleg alig képzelhető hatásosabb módja, mintha már az iskolában az államéval analog viszonyok közé helyezzük a tanulót s módot nyújtunk neki olyan ténykedések gyakorlására, melyeket utóbb mint állampolgár teljesít.

2 Nem vonható kétségbe tágabb pedagógiai megokolásának helyessége sem. Foerster joggal hivatkozik reá, hogy a tanár tekintélyét csak emelheti, ha nem kénytelen minden kicsiségben a detektív szerepét játszani. A „Willst du was gelten, so mach dich selten" közmondás betartása semmi esetre sem csökkenti a 1 Kemény i. h. 27. s k, 1. ' Mann i. m. 28. 1.