Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1915

39 is szerepet cserélnek és nagyobb pontosság kedvéért a különböző eredmények középértékét veszik végső eredményül. Az ily módon végzett közös munkának Kerschensteiner szerint igen nagy nevelő értéke van, mert az egyéni ambíciót a közösség szolgálatába állítja s hathatós ösztönzést ad a közös munka sikeréért érzett felelősségtudatnak.

1 Tagadhatatlan, hogy az Arbeitsschule gondolatában sok megszívlelendő eszme szunnyad, de kétségtelen az is, hogy azt a nagy jelentőséget, melyet a kiváló müncheni pedagógus tulajdonít neki, nem érdemli meg. Az öntevékenység csak az egyik — még csak nem is a leghathatósabb — eszköze az állampolgárban megkívántató jellemvonások kifejlesztésének. Egymagában nem elegendő a kitűzött cél elérésére, mert nem nyújt biztosítékot a testületi egoizmus felburjánzása íllen, amely pedig az államra nézve legalább is olyan veszélyes, mint az egyéni önzés.

2 Egy másik veszedelem, hogy a közös munka az ügyesebbet, tehetségesebbet vagy gyorsabb felfogásút könnyen a maga fensőbbségének erőszakolására csábíthatja. Hogy ezzel a közösség javára való lemondás vagy önmegtagadás erénye nem nyer, bizonyításra nem szorul. Különben is nagyon meggondolandó, hogy az Arbeitsgemeinschaft tényleges eredményei igazolják-e a vele együtt járó időrabló és fegyelembontó mellékjelenségeket és több tanúsággal járnak-e, mint ez eddig követett induktív módszer, mely a tanár és tanuló közös munkáján nyugodott ? Kerschensteiner példája nem meggyőző s azonfelül semmiféle vonatkozásban nem áll a későbbi élettel: nem lehet belőle megítélni, hogy a hozzá hasonló módon végzett közös munka tényleg jár-e valamelyes haszonnal az állampolgári nevelés szempontjából?

3 De legszembetűnőbb fogyatkozása Kerschensteiner okoskodásának a tárgyilagosság hiánya. A reformátort, mint rendesen történni szokott, elragadja újító buzgalma. A jövőt kelleténél fényesebbnek, a jelent a valónál sötétebbnek tünteti fel. Abból a nyilvánvalóan hamis feltevésből indul ki, mintha a mai iskola semmit sem tenne a jó állampolgárban elengedhetetlen szükséges szociális erények fejlesztésére, mintha csupa individualisztikus és egocentrikus egyedeket bocsátana ki falai közül, kiknek sejtelmök sincs az önzetlen munkáról s az állami és társadalmi keretekbe való beleilleszkedésről.

4 Pedig a német nép bámulatos fegyelmezettsége, kötelességtudása és szociális alkalmazkodó képessége épen 1 ü. o. 91. s k. l. 2 Messer i. m. 177.1. : Jahn M.: Ethik und staatsbürgerliche Erziehung. Leipzig, 1914. 43. s k. 1. 4 Neubauer i. m. 38. s kk. 11.