Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1915

37 tegye kötelességét. Az állampolgári nevelést, mint egész munkásságát átható vezérelvet elsősorban neki kell elfogadnia. Az állampolgári nevelés lényegéből következik, hogy a középiskola munkájának is két irányban kell haladnia: gyarapítania kell az államra vonatkozó elméleti és gyakorlati ismereteket s egész életre kiható, elhatározásokban és tettekben megnyilvánuló állampolgári érzületet kell fakasztania. Természetes, hogy a valóságban ez a két út nincsen ilyen élesen elkülönítve. Tanítás és nevelés, mint minden téren, itt is kölcsönösen kiegészítik egymást. A formális nevelés ép oly kevéssé képzelhető el a tanítás anyagából vetett reális alap nélkül, amint a tanítási anyag sem nélkülözheti a nevelő elemek értékesítéséből vont jogcímet. De a tanítás és nevelés kölcsönössége dacára mégis különválaszthatjuk egymástól azokat a nevelői hatásokat, amelyek kiválóan az értelem fejlesztését célozzák s azokat, amelyek elsősorban a jellemfejlesztés szolgálatában állanak. Az utóbbiak a tágabb értelemben vett fegyelmezés és szoktatás, általában az iskola benső életének rovatába tartoznak. Amikor tehát azt vizsgáljuk, hogyan és minő eszközök igénybevételével teremthet a középiskola növendékeiben szilárd állampolgári érzületet, elsősorban arra a kérdésre keresünk kielégítő feleletet: elegendő-e a kitűzött cél elérésére a mai keretek között kínálkozó nevelési alkalmak gazdaságosabb kiaknázása vagy újakat kell keresnünk új intézmények létesítésével ? A kérdésre eddig adott válaszok nagyon eltérők. A pedagogusok jelentékeny része azon a véleményen van, hogy a középiskola benső élete mai formájában is elegendő lehetőséget nyújt az állampolgári nevelés eszményi céljának megközelítésére : mindössze annyi szükséges, hogy az eddiginél tudatosabban és rendszeresebben használjuk fel a lépten-nyomon kínálkozó alkalmakat és eszközöket. Mások ellenben — s ezek között vannak az állampolgári nevelés legkiválóbb theoretikusai Kerschensteiner és Foerster is — úgy vélekednek, hogy az iskola mai berendezése lényeges átalakításra és kibővítésre szorul. Ok ugyanis abból a gondolatból indulnak ki, hogy az iskola csak úgy felelhet meg az állampolgári nevelés célul kitűzéséből folyó feladatának, ha benső életét lehetőleg az állami élet mintájára rendezi be s lehetővé teszi növendékeinek, hogy' kicsinyben s mintegy vázlatosan már falai között megismerjék a viszonyokat és kötelességeket, melyekkel utóbb az államéletben szemben találják magokat. Azért legsürgősebb reform gyanánt az amerikai pedagógus körökben újabban sokat vitatott embryonic community life megvalósítását ajánlják. Zedlitz báróval, Nagy Frigyes kultuszminiszterével azt tartják, hogy az állampolgári nevelés lehetőségeinek vizsgálásánál az első kérdésnek sur la possibilité de rendre les écoles publiques plus analogues á la vie civile kell irányulnia. Szerintök tehát az állampolgári nevelés rendszeresítése új nevelési