Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1915

85 ilyen irányú kötelezettségeinek eleget tudjon tenni: rendesen sem módja, sem ideje, sőt akárhányszor akarata sincs hozzá.

1 Ha tehát kizárólag a szülői házra akarnók korlátozni az állampolgárrá nevelést, homokra építenénk és kockára tennők az egész mozgalom sikerét. A család eleget tesz kötelességének, ha helyesen irányított erkölcsi neveléssel megveti az alapot; a továbbépítés és a befejezés más tényezőket illet. Az állami és társadalmi élet a maga kaleidoszkopszerű változatosságával kétségkívül igen alkalmas a családi nevelés által elhintett magvak kicsíráztatására és további fejlődésük biztosítására. Különösen a katonaság fegyelmező iskolája és a pártpolitikai szervezetek intenzív munkája tehet igen sokat ebben az irányban.

2 De bármilyen elismeréssel adózunk ezen kívülről jövő nevelői hatásoknak, nem zárkózhatunk el azon tény megállapítása elől, hogy az állampolgári nevelés gondolatának kizárólagos hordozására vagy a szülői házból hozott embrionális formájának befejezetté tételére nem alkalmasak. Főleg azért nem, mivel szélesebb alapot tételeznek fel, mint aminőt a családi nevelés átlag szokott és tud vetni, másrészt, mivel az eszméje szerint egyetemes, az ember összes szociális vonatkozásait felölelő állampolgári nevelés gazdag tartalmából csak bizonyos irányokat ragadnak ki. Még aggasztóbb jelenség, hogy a pártpolitikai szempontoktól irányított nevelői törekvések a dolog természetének megfelelően az egyes pártok különleges érdekeit s nem a pártok öszszességét magába foglaló állam javát tartják szem előtt. Az ilyen nevelés a politikai fogalmak szemléletessé és élettel teljessé tételével jó szolgálatokat tehet a politikai nevelésnek, de nem elégítheti ki a helyesen értelmezett állampolgári nevelés igényeit, sőt sok esetben paralizálja annak hatásait. A közélet nevelő tényezői tehát szintén csak munkásai, napszámosai, de nem iránymutatói, mesterei az állampolgári nevelés komplikált feladatának. A legifjabb nagyhatalom, a sajtó, szintén nem igényelheti magának azt a dicsőséget, hogy legfőbb valósítója az állampolgári nevelés gondolatkörének. El kell ugyan ismernünk, hogy sokat tesz ebben az irányban, de nem tagadhatjuk azt sem, hogy kevesebbet, mint tehetne s még kevesebbet mint tennie kellene, ha valóban a nemzetnevelés, a jó állampolgárok nevelése ügyének előmozdítását tekintené főfeladatának. Csakhogy ez a mai sajtóviszonyok mellett szinte elképzelhetetlen. Manapság a sajtó nem arra törekszik, hogy nevelje, szellemileg és erkölcsileg magasabb színvonalra emelje olvasó közönségét, hanem hogy meggyőződését befolyásolja s a maga egyedül igaznak hirdetett 1 Messer i. m. 160. s. kk. 11. Neubauer i. m. 11. * Messer i. m. 167. s. kk. 11. 8*