Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1915
30 vetnie a magyar haza szeretetének s az érte való dolgozni akarásnak magvaival, neki kell felébresztenie és meggyökereztetnie minden növendéke lelkében azt a tudatot, hogy a magyar nemzeti közösség és a magyar államiság eszméjének elismerése és zsinórmértékül vétele kötelessége a politikai magyar nemzet minden tagjának, beszéljen bár magyarul, németül, tótul vagy románul. Csakhogy az iskola ennek a feladatnak csak akkor tud megfelelni, ha a mainál több alkalmat adunk neki azon történeti, jogi, gazdasági és érzelmi kapcsolatok állandó szemléltetésére, melyek az egyént az államhoz és a politikai nemzethez fűzik. Főleg a nagyszámú és magyar nemzeti szempontból felette színtelen, közömbös nemzetiségi iskolákra való tekintettel van erre égető szükség. Gondoskodnunk kell végre-valahára, hogy „ebben az országban egyetlen egy olyan iskola se legyen, amely pozitive, tényleg és öntudatosan rá ne nevelné — magyar és nem magyar anyanyelvű ifjút egyaránt — a magyar nemzethez és a magyar államiság eszméjéhez való tartozandóság eszméjére." 1 Az állampolgári nevelés gondolatának, mint vezető princípiumnak következetes keresztülvitele minden rendű és nyelvű iskolákban egyik legfontosabb biztosítéka a nemzetiségi kérdés normális alakulásának s egyben nélkülözhetetlen eszköze szerte hulló társadalmunk összetartásának és a magyar állameszme jegyében való egyesítésének. De a leghathatósabb érvet az állampolgári nevelés szükségessége mellett mégis a világháború drága véren vásárolt tanúságai szolgáltatják. Mert a hirtelen támadt világégés rőt fénye bevilágított az egyén és az állam viszonyának eddig nem sejtett mélységeibe s kíméletlenül feltárta az uralkodó felfogások árnyoldalait. A békében lenézett, csak zaklatásairól ismert és szinte nélkülözhetőnek tekintett állam jelentősége a háború kitörésével egyszerre hihetetlenül magasra szökkent. A lét és nem lét nagy kérdéseit érintő külső veszedelmekkel szemben a nemzet egész életakarása az államban összpontosul, mely szédületes hatalmat és az egyéni élet legrejtettebb zugaiba nyúló jogokat nyer a veszélyeztetett javak megvédésére. Az ágyúk dörgésében és a fegyverek zajában elhalnak a forradalmi individualizmus anarchisztikus zöngéi és a szociálizmus fanatikusainak államellenes szitkozódásai. A háború kíméletlen valósága meggyőzött mindenkit, hogy az állam több megunt, elvénhedett életformánál: az önálló nemzeti lét kerete és egyúttal védő bástyája, a nemzeti élet legtöbb értékes megnyilvánulásának hordozója s az egyéni fejlődés számos feltételének megteremtője és biztosítója, melyért áldozatot hozni, szükség esetén a legnehezebb áldozatot is meghozni a legemberibb kötelesség. Az állam jelentőségének ezen újjáértékelődése a legalkalmasabb 1 Miklóssy i. h. 148. 1.
