Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1915

29 az állampolgári nevelést, mint Európa egyéb államaiban. Mert nálunk az áthidalhatatlan politikai ellentétek mélyebb szakadékokat vágnak a pártok között és a szociális kérdés örvénylése is erősebb hullámokat ver, mint egyebütt. Azonkívül a mai államéletünknek állandóan bűnhődnie kell egy krónikus, időről-időre szinte kritikussá váló betegséggel: a nemzetiségi kérdésből fakadó benső gyengeséggel. Magyarország nem nemzeti állam abban az értelemben, mint Nyugateurópa szerencsésebb helyzetben levő államai. Nálunk a Volksgefühl ápolása nem feltétlenül egyértelmű a Staatsgefühl melengetésével. Az államalkotó és államfenntartó magyarság több millió idegenajkú állampolgárral áll szemben, akiknek nemcsak nyelve, hanem sok esetben szíve is távol áll az ezer éves magyar haza eszményeitől és tradícióitól. Nemzetiségeink legtöbbje a több százados ittélés és a magyar nemzettől pazar kézzel nyújtott jótétemények ellenére egészében ma sem tud beleilleszkedni a történeti magyar állam eszmekörének és jogos aspirációinak világába. A magyar állameszmével ellentétes törekvések hirdetői még mindig számos hallgatóra és követőre találnak körükben. Kétségtelen, hogy a múlt bűneinek és hibás politikájának is részök volt e szomorú viszonyok felidézésében. A nemzetiségi kérdés olyan súlyos problémája állam életünknek, megoldása annyira sürgető feladata kultúrpolitikánknak, hogy habozás nélkül meg kell ragadnunk minden eszközt, mely közelebb visz bennünket a célhoz. Erőszak alkalmazására és a már megadott jogok visszavonására természetesen nem gondolhatunk. A nemzetiségek nyelvi és ethikai beolvasztása puszta ábránd, melynek megvalósítására ma már komolyan senki sem törekedhetik. A mindenáron való magyarosítás és a nemzetiségek nyelvi, irodalmi és kulturális egyéniségének megfojtása nem lehet célja szolid és maradandó eredményekre törekvő kultúrpolitikának. A tényekkel számolnunk kell még akkor is, ha azok nekünk fájdalmasak. Idegen ajkú polgártársaink nagy tömegét nyelvi tekintetben belátható időn belül nem tehetjük a magyar nemzet tagjaivá. Meg kell tehát elégednünk azzal, hogy érzésben és cselekvésben jó polgárokká, a közös magyar haza hasznavehető és áldozatkész gyermekeivé neveljük őket. Először a szívüket kell megnyernünk a magyarság számára s csak azután gondolhatunk a nyelvökre. Ehhez azonban nagyszabású és magas szempontoktól Irányított kultúrpolitikára van szükség, mely alkalmas módon és mértékben értékesíteni tudja az állami és társadalmi élet összes tényezőit. Államkormányzat, közigazgatás, igazságszolgáltatás, a gazdasági és kulturális berendezkedés ezer és ezer szerve megfelelő irányítás mellett mind megannyi hathatós eszköze lehet a nemzetiségi kérdés kielégítő megoldásának. De a legfontosabb szerep mégis az iskolákra vár. Neki kell megművelnie a leendő állampolgár szívének és eszének talaját s be-