Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914
HABORÚSTANÉV EMLÉKEZETÉÜL ; KEDVES TANÍTVÁNYAINKNAK I | A J Á N LVA ! | 1914-1915. < A. ) fl uilághdború genezise. I. Az elmúlt év nyarán akaratunk és várakozásunk ellenére belesodródtunk a világháború gyilkos forgatagába, melynek arányai akár a szemben álló milliók számát, akár a pusztulásra szánt anyagi javak és kulturális értékek felbecsülhetetlen tömegét tekintjük, meghaladnak minden képzeletet. A világháború kitörése a legkegyetlenebb szenzáció volt, amit az újabb kor története produkált. Hiszen négy évtized alatt, mióta Európa nyugalmát nem verte fel fegyverek zaja, megszoktuk, hogy mintegy páholyból szemléljük a tőlünk idegen népeknek idegen országokban, idegen világrészekben végbemenő mérkőzéseit. A lázas hévvel folyó, minden testi és szellemi energiánkat igénybe vevő békés polgári munka mellett a háború valami idegenszerűnek, a kulturfejlődés mai fokával össze nem egyeztethető barbárkori maradványnak tetszett előttünk, melyet sehogyan se tudtunk beleilleszteni a modern ember lelkivilágának, gondolkodásmódjának sajátos struktúrájába. Szociológusok, történetfilozófusok, moralisták és professzionista pacificisták, kik a történelmet olyannak látják, aminőnek óhajtják és nem aminő valóságban, lelkes dithyrambusokat zengtek a pacifiieizmus térfoglalásáról és már az örök béke álmait szövögették. Es valljuk meg, nem minden alap nélkül. A népek érintkezése soha gyakoribb és bensőbb nem volt, térben legtávolabb eső nemzeteknek egymás kölcsönös megismerésére soha több alkalom nem kínálkozott, mint az elmúlt négy évtizedes béke alatt. Az oceánok megszűntek népeket elválasztó akadályok lenni; hullámaikat hatalmas gőzösök szelik, medröket kábelek idegzik be, melyeken villámgyorsasággal suhan az emberi gondolat 1*