Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914

37 És mégsem ez következik be. Az angol diplomácia túlteszi magát a logika szabályain, századok óta jól megalapozott érdekeit áldozatul veti egy inkább érzelmi, mint pozitív motívumokból táplálkozó politikának. A meglepő Pálfordulással inaugurált új angol diplomáciai akció a németgyűlölet jegyében indul és a németellenes entente-hoz való szoros símulásban kulminál. Az új fejlődési irányhoz a távolabbi perspektívákat részben személyi, részben tárgyi indítékok adják. A személyi indítékok között első helyen kell említenünk az 1901-ben trónralépett VII. Edwárd király német antipathiáját és Delcassé francia külügyminiszter olthatatlan revanche-szomját; a tárgyi okok közt pedig a német birodalom hasonlíthatatlan arányú fejlődését politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Mert az egység megteremtését követő négy évtized alatt a német nép a történelemben mindeddig egyedül álló munkát végez. Egyfelől letompítja a még fennálló vallási, politikai és társadalmi ellentéteket és egyveretűvé formálja a birodalom külső arculatát, másfelől a munka intenzitását és gyümölcsöző képességét lehető legmagasabb fokra emeli. Németország az őstermelés különböző ágainak gondos, szinte tudományos alapon történő fejlesztése mellett elsőrendű iparos állammá küzdi fel magát és sorra legyűri a nálánál sokkal régebbi iparral biró nyugati nagy államokat. Hogy ez lehetővé vált, abban a német szorgalom, hozzáértés és kitartás mellett a legjelentékenyebb tényező a talaj természeti kincsekben Való gazdagsága és a kiaknázásával foglalkozó bányászat fejlettsége. Néhány számadat említése minden külön bizonyításnál meggyőzőbbé teszi állításunkat. A birodalom széntermelése 1875-től 1908-ig 47'8 millió tonnáról 215 millió tonnára, tehát majdnem ötszörösére emelkedett. Még világosabb képet nyerünk a fejlődésről, ha megemlítjük, hogy a német széntermelés 1890. és 1900. közt 63 percenttel, az angol ellenben csak 17-tel növekedett. A vasérctermelés Angliában 1870. óta csökkent, Németországban ellenben 1870-től 1905-ig 3'8 millió tonnáról 23'4 millióra, azaz hatszorosára emelkedett és az egész világ vasérctermelésének 22°/o-ját teszi Anglia 14°/o-jával szemben. A nyersvastermelés 1885-től 1912-ig Angliában 7'5 millió tonnáról 10'2 millió tonnára, azaz 36%-tel, Németországban 3'7 milióról 14"8 millió tonnára ; vagyis 300%-tel növekedett. 1870-ben az angol termelés még négyszeresen felülmúlta a németet, 1903. óta azonban már csak a harmadik helyet foglalja el. A földkerekség cinktermelésének csaknem egyharmada német bányákból kerül elő. (1910-ben 221 millió tonna, az Egyesült Államokban 244, Belgiumban 182 millió tonna.) A kálisók termelésében az első hely, az ólom- és sóbányászatban a harmadik hely szinte Németországot illeti. A vasércek bősége érthetővé teszi a vasipar szédületes fejlődését. A külföldre szállított gépek értéke 1890-től 1909-ig, tehát két évtized