Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914

35 Oroszországnak, hogy a maga különleges törekvéseinek kereteibe beillesztve, pánszlávizmussá bővítse ki s a balkáni szláv népek felszabadítását egyértelművé tegye a'cári uralom alatt való egyesítésükkel. Azért fokozatosan levedli a keresztes vitéz hazug vértezetét, eldobja magától a vallási protektorátus üressé vált jogcímét és minden utógondolat nélkül a filoszlávizmus vizeire evez. A legexponáltabb pozícióra, a konstantinápolyi nagykövetségre Ignatjevet, a diplomáciai hazudozás atyamesterét és egyben a legszélsőbb pánszlávizmus fanatikus hívét küldi, aki másfélévtizeden át végzetes befolyást gyakorol a porta külpolitikájára. Ennek dacára az orosz diplomácia nem tud ura lenni az eseményeknek, mert irányítóiból hiányzik a határozottság és a következetesség. Ignatjev túlzó szlávofil politikát követ, ámde ugyanakkor kollégája, Novikov bécsi nagykövet olyan kérdésekről tárgyal Andrássy külügyminiszterrel, melyekről becsületszavára ígéri, hogy nem árulja el a sztambuli követnek. Az ingadozás és határozott célnélküliség káros következményei az 1877—78-iki orosz-török háborúban és a rákövetkező berlini kongreszszuson lesznek nyilvánvalókká. A koalizált hatalmak egyszerűen letiporják az izolált Oroszország vérmes reményeit, melyeknek megvalósításához pedig a san-stefánói béke után már oly közel képzelte magát. Az általa kontemplált Nagybulgáriát feldarabolják, részben visszaadják a szultánnak, Szerbiát a Bosznia-Hercegovina okkupálására adott megbízással elzárják a tengertől, Montenegrót az osztrák-magyar monarchia gyámsága alá helyezik, végül a novibazári szandzsák katonai megszállásával éket vernek az egységes szerbség testébe s még nagyobb mértékben izolálják Oroszország leghívebb szövetségeseit. Könnyen érthető, hogy a diplomácia balsikerei, különösen a berlini kongresszuson napvilágra jutott erélytelensége népszerűtlenné teszik az orosz protektorátust a balkáni államok szemében. Románia nem tudja megbocsátani Besszarábia elfoglalását s a kétes értékű cári jóindulat helyett a hármasszövetséghez való közeledésben keres támaszt. A körülzárt Szerbia hasonlóan a monarchia érdekszférájába kerül, minek hivatalos okmánya az Obrenovics Milán által 1882-ben létesített bécsi titkos konvenció. Bulgáriát viszont 1885-iki diadalmas szerb hadjáratának letiltása, első fejedelmének, a derék Battenberg Sándornak erőszakos eltávolítása s az orosz tábornokok zsarnoki uralma sérti mélyen s idegeníti el a pétervári udvar atyáskodásától. A berlini kongresszust követő évek azonban nemcsak a balkáni államokra, hanem az orosz közvéleményre is kiábrándítókig hatnak. Az orosz nép fokozódó elégületlenséggel szemléli az orosz befolyás csökkenését és a monarchia presztízsének emelkedését s kedvetlenül fordul el a „hálátlan" szlávoktól. Figyelme egyre jobban a távol keletre terelődik, ahol a transszibériai vasút építése egy messzekiható, grandiózus fejlődés perspektíváját tárja fel. A diplomáciai 3*