Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914

29 földrajzi helyzetében s külső és benső viszonyainak különleges irányú fejlődésében. Az olasz nép jelentékeny részének rokonszenve ugyan a fajrokon franciákhoz hajlik, de az állam érdekei a kettős szövetséghez való csatlakozást ajánlják. Az új királyság legfőbb érdeke a benső konszolidáció s a monarchikus elv meggyökereztetése. Már pedig az örökké forrongó francia köztársaság szövetsége éppen ezt az elvet kezdené ki. Azonfelül Olaszország hálás Poroszország iránt az 1866-iki háborúban tett szolgálataiért, Velence megszerzéséért és Kóma 1870-iki megszállására adott engedélyéért. Erősen bízik a szövetség gazdasági előnyeiben is; úgy számít, hogy a német külkereskedelem legtermészetesebb közvetítői az ő kikötői lesznek. A francia szövetségtől való húzódozásra ellenben az említett, a monarchikus princípiumot veszélyeztető hatáson kívül konkrétabb okai is vannak. Nem tudja megbocsátani Franciaországnak a francavillai béke váratlan megkötését 1859-ben, Nizza és Szavoya elvételét s azt a makacsságot, mellyel III. Napoleon császár az örök város bekebelezését ellenezte. De a neheztelésre legfőbb ok mégis az a csapás, melyet a francia köztársaság 1881-ben Tunisz megszállásával a szárnyait bontogató olasz imperializmusra mért. E jelentékeny török tartományt az olasz államférfiak már régebben kiszemelték, mint hazájuk expanziós törekvéseinek levezetésére legalkalmasabb területet. Most a franciák részéről történt megszállása teljesen frapírozza őket s egész nagyságában feltárja előttük a francia terjeszkedésben rejlő veszedelmeket és természetszerűleg közelebb hozza őket a Zweibundhoz. Igaz, Ausztriának is megvannak a maga hódító tendenciái, de Marselli sok honfitársa meggyőződését fejezi ki, mikor így nyilatkozik a kérdésről : ,,Az Aegei tenger széles, de a Bon fok és Marsala közt a szicíliai öböl csak keskeny vízi útat alkot. Annak megszállása egy olyan nagyhatalom által, minő Franciaország, sokkal komolyabb veszély, mint Salonikinek egy másodrendű tengeri hatalmasság részéről történő megszállása." Mindezen tekintetek együttes figyelembe vétele előnyösebbnek tünteti föl Olaszország szemében a két centrális hatalom barátságát, mint a francia szövetségét.

1 A későbbi fejlemények, az olasz imperializmus megokolatlan ambíciója és mindenekfelett a benső őszinteség hiánya utóbb meglazítják ugyan a szövetségi kötelékeket, de egyelőre a Dreibund legfontosabb tényezője lett a világpolitikának, mint az első nagyszabású, modern hatalmi csoportosulás. 1887-ben, mikor Oroszország bulgáriai mesterkedései már-már újabb háború rémével fenyegetik Európát, a három szövetséges hatalom szükségét érzi a szövetség megújításának és még szilárdabbá tételének. 1 Eéz M.: Oroszország nagyhatalmi törekvései. Magyar Figyelő. IV. (1914.) évf. 19. sz. 2. s. k. 1.