Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914

17 szeretete egyenesen a gyöngeség színét öltötte magára. Gondoljunk csak az első és második Balkán-válság idejein tanúsított magatartására. De ugyanez áll a német birodalom politikájáról is. II. Vilmos császár békeszeretete közismert. Még a szoeiálista „Vorwärts" is, mely pedig mindenütt militarizmust szimatol, elismeri róla, hogy őszintén és eredményesen fáradozott az európai béke fenntartásán. És a kormány épen a birodalom nehéz helyzetének tudatában az utóbbi évek nehéz válságaiban még népszerűsége kockáztatásával és áldozatok árán is állandóan a- békés kiegyenlítés politikáját követte. Houston Stewart Chamberlain, az angol születésű német iró egész meggyőződéssel irta a háború első napjaiban : „Egész Németországban az utóbbi 43 év alatt nem volt egyetlen egy ember sem, aki háborút akart volna. Aki az ellenkezőjét állítja, tudatosan vagy tudatlanul hazudik."

1 Hogy a birodalom hadereje és körülbelül két évtized óta flottája fejlesztésére oly rendkívüli áldozatokat hoz, szintén nem harcias szándék jele, hanem sajátos geográfiai helyzetének és az általános fegyverkezési láznak a következménye. Mert ne felejtsük, hogy Németországot minden oldalról erős államok, nagyhatalmak környezik, melyeket egy táborba gyűjtött a gyűlölet és féltékenység. A két frontról fenyegető támadással szemben létét csak katonai fölényének megóvásával biztosíthatja. A sokat emlegetett német militarizmus, amennyiben egyáltalában létezik, nem öncélú intézmény, hanem a józan önvédelem eszköze. És mit tapasztalunk a velünk szemben álló hatalmi csoportnál ? Kezdjük Oroszországon. Oroszország külpolitikáját Nagy Péter óta két szóval jellemezhetjük: tengerre-vágyás és pánszlávizmus. Az első ősibb fogalom, a másik már csak annak hajtása. Mert az óriási orosz birodalmat a természet bőven ellátta javakkal, de megtagadott tőle egyet, a legfontosabbat: a hatalmi és gazdasági érvényesülés leghathatósabb eszközét; nem adott neki a világforgalomba bekapcsolható tengert. Ezért érthető, hogy Oroszországnak attól a pillanattól kezdve, hogy szóhoz jutott az európai hatalmak koncertjában, egész külpolitikai programmja a világközlekedésben számottevő tenger megszerzésére irányul. A XVII. század vége óta egész története nem más, mint küzdés az izoláltság ellen, bekapcsolódni vágyás az európai hatalmak élénk hatalmi és gazdasági versengésébe, melynek színtere a Földközi tenger és a világóceánok. Összes expanzív törekvéseinek hátterében mindig ez a titkos vágy lappang. Észak, kelet, dél és nyugat felé egyaránt megpróbálja az áhított tengerre való kijutást. Nagy Péter alatt a Balti tenger megszerzése áll törekvéseinek homlokterében. A svéd hegemónia megtörése az északi háborúban, a balti tartományok meghódítása és Pétervár alapítása mind ennek a célnak szolgálatában 1 Friedrich i. h. 338. Borkowsky E: Unser heiliger Krieg. Weimar, 1914.52—53 11. 2