Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914

18 állanak. Később Lengyelország feldarabolása és keleti nagyobb felének elfoglalása s Finnország megszállása és eloroszosítása még szembetűnőbbé teszi e tendenciát. De az eredmény nincs arányban az erőfeszítésekkel s a csatatereken és diplomáciai tárgyalásokon elért sikerekkel. A Balti tenger kikötőinek jelentékeny része télen befagy s ami még nagyobb baj, kijárója idegen hatalom kezében van. mely bármely pillanatban elzárhatja az óceánt a nyújtózkodni akaró kolosszus elől. Ami nyugaton nem sikerült, talán sikerül keleten a Csendes óceán felé. Oroszország tehát a keleti frontra veti magát, hihetetlen kitartással szinte végig rágja magát a végtelen szibériai pusztaságon, míg végre a XVIII. század közepéig kijut a Behring-szorosig. Innét délre fordul s áldozatokat nem kímélve, mindig mélyebbre fúródik a melegvizű tengerek és a forgalmas kikötők öve felé. Mikor azonban már céljánál hiszi magát, egyszerre leküzdhetetlen akadályra bukkan : a nagyhatalmi állásra emelkedett Japánra, mely magának igényli a hegemóniát a Csendes óceán e részében. Az orosz-japán háború és a rákövetkező békekötések széttépik a pétervári diplomácia merész álmait s Oroszországot ismét a kontinentális hatalmak színvonalára sülyesztik. A Balti tenger megkerülésével, a skandináv félsziget legészakibb kikötőjén, Narvikon át hasonlóan eredménytelenül próbál kijutni az Atlanti oceánhoz, mert útjában áll a két skandináv állam és a mögötte álló hatalmas német birodalom. Azonban van az orosz tengerszerzési programmnak még egy pontja, mely régebbi amazoknál s még bensőbb kapcsolatban áll a cárizmus nagyhatalmi törekvéseivel. Es ez a Fekete-tenger s a belőle kivezető szorosok, a Boszporusz és a Dardanellák birtoka, ugyanaz a probléma, mely a híres keleti kérdés magvát is alkotja. Míg az előző vállalkozások időleges epizódoknak mondhatók, melyek hosszabb-rövidebb időközökben egymásután merültek fel a hatalmi érvényesülés súlypontjának változásaival, ez a szó szoros értelmében centrális probléma, mely az újabb orosz történelem minden fázisában egyaránt megvan. Lépésről-lépésre kimutatható, miként kerül a Fekete-tenger északi partvidéke a Duna torkolatától a Kaukázusig orosz kézre. Csakhogy a Fekete-tenger zárt tenger, birtokbavétele még távolról sem jelenti az áhított cél elérését. Értéke azon fordul, sikerül-e megszerezni a Márványtenger kijáróit. Es ezen a ponton kapcsolódik Oroszország tengerrevágyása a keleti kérdéssel. Mindenáron birtokába akar jutni a Boszporusznak és a Dardanelláknak s mivel szorosok Törökország hatalmában vannak, élet-halál harcot kezd a kalifátus ellen. Az 1769—1774., 1788—1792., 1827—29., 1853—56. és 1877—78-iki hadjáratok csak szemmel látható kilobbanásai a kíméletlen harcnak, de igazi jellegét nem ezek, hanem az a csalárdsággal, hazugsággal és gyilokkal dolgozó aknamunka adja meg neki, mely a hatalmas török birodalmat Európa