Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914

12 sajátosságaiban, geográfiai elhelyezkedésében és múltjában adott történetalakító erőket, hogy összeütközésüknek elkerülhetetlen bizonyossággal be kellett következnie. Az ösztönszerűen működő tömegjelenségek céltudatos irányítása és ügyes kihasználása magyarázza a háború kitörését nyomon kísérő szenvedélyes megnyilatkozásokat és azt az önfeledt lelkesültséget, mellyel az ellenfelek kizárólagosnak vélt igazságuk kiküzdéséért síkra szállottak. A világháború általános jellegének körvonalazása jelentékenyen megkönnyíti azon mozzanatok kijelölését, melyek az egyes hatalmak elhatározására döntő módon befolytak. Jellemzésünkben a harcoló kisebb államokat, mint Belgiumot, Montenegrót és Szerbiát bízvást mellőzhetjük, mivel eszköz-szerepük annyira nyilvánvaló, hogy felesleges időpazarlás volna külön kiterjeszkedni reájuk. Helyettük minden figyelmünket a hadakozó nagyhatalmakra koncentrálhatjuk. Sorra felvonultatjuk őket és vizsgálat alá vonjuk, hogy külső és belső fejlődésüknek milyen irányú fázisai rejtik magukban a mai világösszeroppanásra vezető előzetes feltételeket. Kezdjük a szemlét magunkon. Ausztria-Magyarország úgyszólván mindenben tagadása annak amit egy modern nagyhatalom legfőbb ismertető jegyei gyanánt említeni szoktunk; más hatalmakhoz viszonyítva benső struktúrájában és külső tendenciáiban egyaránt merő anachronismusnak látszik. Földrajzi individualitása a legnagyobb mértékben határozatlan. Megvan ugyan a természetes — sajnos, nem egyúttal valóságos —- középpontja : Magyarország, mely köré a többi alkotórészek szélesebbkeskenyebb félkör alakjában helyezkednek el, de a perifériákon több helyütt átlépi, másutt nem éri el a természetes határokat. Ez pedig két szempontból aggasztó: egyrészt állandó célpontot szolgáltat idegen államok terjeszkedési vágyainak, másrészt a monarchia tekintetét a politikai határokon túlra vonja.

1 Míg más államalakulások, kisebbek és nagyobbak kivétel nélkül a nemzeti princípiumon sarkallanak, politikájuk befelé a nyelvi egység megteremtésére, kifelé az irredenta, vagyis a más hatalmak alá tartozó, de az ő nyelvöket beszélő területek megszerzésére irányul, a kettős dunai monarchia a modern Bábel képét tárja elénk Turániak, germánok, románok és szlávok találtak benne otthont. És mivel e sokféle, csak az uralkodóház azonossága, tehát egy merőben középkori jellegű kapcsolat által egymáshoz fűzött népelem a nemzeti eszme varázshatása alól mégsem vonhatja ki magát, nemzeti egyéniségét az adott határok között mindegyik érvényesíteni iparkodik, a soknyelvűséggel a centrifugális erőknek új és gazdag sorozata van adva. Ausztria-Magyarország benső történetére az utóbbi évtizedekben semmi sem annyira jellemző, mint a nemzetiségek ' Kjellén i. in. 10.