Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914

13 folytonos, időnként szinte szakadásig kiélesedett viszálya. E benső súrlódások lekötik a monarchia minden erejét és külpolitikáját megfosztják az aktív kezdeményezéshez szükséges lendülettől. Ismét magyarázható az is, hogy Ausztria-Magyarország egyetlen az összes nagyhatalmak között, mely gyarmatokkal, sőt számottevő érdekeltségi területekkel sem rendelkezik. A planetáris szisztéma, a gyarmatok és érdekszférák szerzésére irányuló törekvés teljesen távol áll külpolitikánktól. A passzív külpolitika kísérő fenomenonja, részben oka a nagyhatalmak gazdasági versenyében és a világkereskedelem irányításában játszott másodrendű szerepünk is. A Welthandel és a Weltwirtschaft korrektív fogalmak a W

eltmachtés Ausztria-Magyarország hatalmi állásának már csak azon oknál fogva sem lehetnek a többi nagyhatalmakéval egyenlő szilárdságú alapjai, mivel a világkereskedelem lebonyolítására hívatott tengerből a kettős monarchiának csak keskeny sáv jutott és mivel a különböző gazdasági típusok, az indusztrializmus és agrárizmus szerencsés kombinációja lehetővé teszi a gazdasági szükségleteknek a határokon belül való fedezését. Az Aristoteles által követelt autarkiá-val talán egyetlen nagyhatalom sem rendelkezik hasonló mértékben, mint Ausztria-Magyarország. De nagy tévedés volna, ha a monarchia valódi erejét csak a földrajzi helyzetével és etnográfiai összetételével adott centrifugális erők és passzív külpolitikájában s alárendelt gazdasági helyzetében megnyilvánuló gyengesége szerint akarnók megítélni. A kettős nagyhatalom történeti fejlődése és világhelyzete annyira sajátságos, hogy a többi hatalmak vizsgálatából levont kategóriák szerint igazságosan el nem bírálható. Ausztria-Magyarország egészen egyedül álló jelenség a modern hatalmi alakulások sorában; középkori eszmék és az újkor történetét formáló erők, ethikai indítékok és mélyen gyökerező létérdekek találkozása és sokszoros összefonódása magyarázza fennmaradását és szívós életét. Egyetemes történeti távlatból tekintve az európai államrendszerben ugyanazt a szerepet tölti be, melyet Magyarország több századon át annyi önfeláldozással teljesített: összekötő kapocs a kelet és nyugat között, a nyugati kültura előretolt őrszeme és ütközője a keleti alsóbbrendű kulturák ellen. Ez a legrégibb nagyhatalom történeti szignaturája és politikai páthosza, mely már eleve általános európai érdekké avatja fenntartását. Sokíiyelvűsége még alkalmasabbá teszi történeti hivatásának beltöltésére, mert a különböző népfajok képviselőinek egy állam keretén belül való egyesítése természetszerűleg mérsékli a súrlódásokat s így a dolgok benső logikájának engedve, könnyebbé és simábbá teszi kelet és nyugat népei közt az átmenetet. A sokféle népeleni összeverődését a történeti fejlődés teszi érthetővé ; együttmaradását azonban erkölcsi erők és jól megfontolt érdekek fejtik meg. Az ethikai erők sorában az első helyet a közös uralkodó