Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914

11 nacionalizmus hevét, csak az egyoldalúság mondhatja a nacionalizmust és a háborút korrelativ fogalmaknak. A nemzetek általában közömbösen, hideg, bizalmatlan egykedvűséggel állanak egymással szemben és a rokonés ellenszenv erősebb tónusai már a személyes érintkezés és még inkább a tervszerű előkészítés eredményei.

1 Mindezen túlságosan elméletieknek látszó okfejtések csak egyegy vonatkozását világítják meg a valódi oknak. A világháború igazi jellegét nem ezek, hanem a hatalom birtokáért folyó versengés adja meg. A hatalom nem egyedüli, de mindenesetre egyik leglényegesebb kritériuma a modern államnak. Hiszen a nagyhatalmi állás már magában nem más, mint expanzióra, nagyobb hatalom szerzésére, döntőbb befolyás gyakorlására való törekvés.

2 Az állam hatalma kifelé elvileg korlátlan, de a gyakorlatban korlátozásokat szenved más államok létezése révén, melyek hasonló igényeket táplálnak. Az egyén egy bizonyos társadalom tagja, beleilleszkedik egy kényszerítő eszközökkel rendelkező jogrendbe. Az államok felett nincs ilyen magasabb hatalom ; azok számára az érintkezésnek csak két módja van: a megegyezés és a háború. Ha egy állam számottevő, életbevágó érdekeiben érzi magát veszélyeztetve, önként, presztízsének kockáztatása nélkül nem térhet ki a háború elől. Mint Treitschke a maga erőteljes modorában kifejezi magát: „A világ összes békepipaszívói sem tudják kivinni, bogy a politikai hatalmak egy véleményen legyenek — és amig ez meg nem történik, addig csak a kardra appellálhatnak." Az egyéni életet diszítő erények, minők az önzetlenség és az engedékenység, az államok életében ismeretlen fogalmak.

3 Bismarck egy alkalommal így fogalmazta ezt a gondolatot: „Egy nagyhatalom egészséges alapja az állami önzés és nem a romantika." Salandra olasz miniszterelnök San Giulano felett mondott emlékbeszédében igen találóan sacro egoismo-nak nevezte a magasabb államraison vezető princípiumát. Majd a részletek vizsgálásánál módunkban lesz utalni reá, mennyire döntő szerepet játszottak ellenfeleinknél a háború előkészítésében és megindításában a hatalmi szempontok. Természetes, hogy amikor hatalomról beszélünk, legtágabb értelemben vesszük e fogalmat, tehát a diplomáciai és politikai vonatkozásokon kívül a gazdasági, koloniális, kulturális, stb. téren való érvényesülésre is kiterjesztjük körét. A háború hatalmi jellegéből következik, hogy előkészítése hosszadalmas és céltudatos diplomáciai aknamunka eredménye. A hatalom kezelői szándékosan úgy irányították a szemben álló nemzetek faji 1 Friedrich P.

: Die Ursachen des Weltkriegs in geschichtlicher Beleuchtung. Vergangenheit u. Gegenwart. IV. (1914.) óvf. 339. 1. 2 Kjellén R.

: Die Grossmächte der Gegenwart. Leipzig, 1914. 199. 1 3 Friedrich i. h. Stier-Somlo. Politik. (Wiesenschaft und Bildung 4.) Leipzig, 1911. 123. L